Szeptember 9. Kedd

Nem akartam felkelni de anya felkeltett. Próbáltam meg győzni, hogy most maradjak itthon de nem engedte meg. Mintha csak meg lennék átkozva. A barátaimat elvesztettem. Nem merek még a laptopomhoz se ülni. Félek, hogy miket írtak.

A suli előtt nem találkoztam senkivel, még. Amikor beléptem az aula közepén Dorka és Stella beszélgettek.
-Sziasztok.-intettem feléjük.
Két gyilkos tekintett mered rám. Akkor már tudtam. Mindenki tudja és utál. Felsétáltam a lépcsőn és odamentem a teremhez. Nagy levegőt vettem és benyitottam. Az össze szempár rám nézett. Sok gyilkos tekintet. Tényleg mindenki tudja. Egy szempár nézett rám reménykedve. Domié. Rá viszont én vetettem szúrós pillantást. Az egyetlen ember aki szóba állna velem ha nem haragudnék rá. Blanka éppen Edivel beszélgetett. Mikor kicsit előrefordult a nyakláncot nem láttam a nyakába. Meg is értem. Borzasztó barát vagyok. Talán lehet elvagyok átkozva? Egész na senkivel nem beszéltem. Tényleg. Még a b-s lányok se szóltak hozzám. Lehet az egész suli tudja.
Semmihez nem volt kedvem. Nem figyeltem egyik órán sem. Angolon rajzolgattam a füzetembe. A fiúk meg dobáltak kis papírokkal és sértegettek. Nem bírtam, egyszerűen fel álltam és kirohantam a teremből. Abban a pillanatban mikor az ajtó becsapódott mögöttem kitört belőlem a sírás. Egyenesen a lány wc-be futottam. Olyan öt perccel később nyílt a wc ajtó.
-Itt vagy?-kiabált Blanka.
-Itt.-mondtam halkan.
Elfogott a remény, hogy talán nem is haragszik. Tévedtem.
-Bordás küldött, hogy jöjjek utánad. Gyere vissza.-állt meg mellettem.
-Sajnálom. Én nem akartam az a csókot. Domi volt.-néztem rá.
-Visszacsókoltál!-kiabált rám-Sajnálom.-kezdtem el még jobban sírni.
-Figyelj! Nekem ilyen barát nem kell! Egyáltalán nem! Szóval húzzál vissza a terembe, hogy ne kelljen veled lennem.-ordibált rám tiszta erejéből.
-Oké.-motyogtam.
Megmostam az arcomat és két méter távolságot tartva mentem Bí után. A teremben megvető pillantások bombáztak. És egy rakás kis lap volt az asztalomon.. Pontosan tizennégy.
-Megkérdezhetném, hogyan is képzelted, hogy kimész az órámról?-förmedt ráma német tanár.
-Sajnálom. Rosszul lettem.-magyaráztam.
-Nyomás a helyedre. Most rögtön ülj le.-kiáltott rám.
A csengő szerencsére felmentett Egyedül sétáltam haza. Balettra nem volt kedvem menni, de muszáj volt. Anya vitt el mivel Bível össze vagyunk veszve. De jó. Senkivel nem tudtam beszélgetni. Blanka még csak rám se nézett. Elrontottam. Nagyon. Utálom magamat, határtalanul. Elég sokszor le lettem, cseszve. Iza teljesen ki volt akadva. A semmirekellő idézőt használta rám. Össze kell szednem magamat, mivel a színházban a hattyúk tavát, fogjuk előadni és szereplő válogatás lesz. Szuper nincs kedvem de muszáj. Otthon gofri volt a vacsora amit anya csak nekem csinált. Nem volt étvágyam.
-Kicsim. Ne emészd magad.-szólalt meg.
-De anya! Mindenki utál. Senki nem szól hozzám. Blanka nem akar a barátom lenni. És nézd ma ezeket kaptam.-szedtem ki a nadrágzsebemből a kis cetliket.
Anya ledöbbenten olvasgatta őket. Elvolt szörnyedve. Én is elvoltam mikor olvastam őket. Tényleg utálnak.
-Ez nem jelent semmit.-dobta le a lapokat az asztalra.
-Ezek? Anya nézd meg. Ennyi vagyok.-mutattam fel  szúrópróba szerűen az egyik lapot.
-Nem kicsim.Nem te vagy a hibás. Dominik tehet róla.-állapította meg.
Ez egy kicsit könnyített a helyzetemen de nem sokat.
-Felmehetek?-kérdeztem anyától.
-Nyugodtan.-vágta rá.
Azért felvitette velem a gofrit hátha megeszem. Végül is fent meg is ettem de csak kínomban. A laptopomat bekapcsoltam és fel is mentem skypere. Nem volt nyerő. Domi százhetvenkettő üzenetet hagyott tegnap óta, hogy mennyire sajnálja. Blanka kiírása: Ekkorát csalódni. Aj nem gondoltam volna :( Kris: Az egyik hülyét csinál belőlem a másik meg ellopja a lányt akit szeretek. Domi: Sajnálom:(  és még sok változata a hozzám szóló üzeneteknek. Az osztály éppen a nyolc órási konferencia beszélgetésbe volt. Nem vettem fel. Minek? Úgy is utálnak és csak elküldenének. Inkább végigolvastam Domi üzeneteit. Hát kb. százhetvenkét féle képpen kért bocsánatot. Aztán leléptem. Facebookon sem volt jó a helyzetem. Egy új oldal ,,I hate M.R.,, néven. Hetven két ember lájkolta. Ne. Domi itt is hagyott néhány üzenetet. Nem néztem meg csak töröltem az összeset. Blanka leszedte a vasárnap készült közös képünket. Edivel volt fent egy képe amit ma csináltak az egyik szünetben. Inkább nem is lájkoltam csak kijelentkeztem és kikapcsoltam a laptopot. Leültem és megtanultam. Nem volt kedvem hozzá de meg kellet csinálnom. A szekrényem tetejéről lehalásztam az egyik kedven könyvemet. Tizenegy óráig olvastam a  A Leszármazottat. Negyedszerre elolvasni már nem buli. Kívülről tudom. Ha pontoznom kéne a mai napomat, talán ez lenne a legszörnyűbb. Utálom.