Szeptember 8. Hétfő

Izgalmas nap. Volt ma szinte minden. Csók (nem is egy), veszekedés, verekedés, néhány durva beszólás és sírás. És ez nem minden. Vegyes érzelmek, jó és rossz. Egy törött szív és két megsebzett barátság.

Reggel Blankával együtt siettünk suliba mivel kicsit elaludt és késésben voltunk. Semmi baj még a tanár előtt beestünk a nyelvi előadóba. Beültünk a padunkba és beszélgettünk amíg Mrs.Thompson meg nem jelent. Egész órán új szavakat vettünk amit fel is adott, hogy tanuljuk meg. Angol kultúrán a politikáról tanultunk. Engem eléggé érdekelt, de úgy láttam Balázs elaludt. Blanka rajzolgatott. Kris,Benji,Rics,Oli és Edi beszélgettek. Domi próbált velem levelezni de én figyeltem, ahogyan Tami, Rebi, Marci és Dorka is. Simon meg Norbi egymásnak írogattak facen. Stella a haját babrálta. Hát igen. Valakinek unalmas, valakinek nem. Irodalmon átvettük a 8. osztály tananyagát. Szinte senki nem figyelt. Úgy érzem már most, hogy néhányan bukni fognak. Ennek nem lesz jó vége. Föcin kiderült, hogy ez lesz a kedvenc tanulós óránk. Nikolett tanárnő elég vicces és fiatal. Csupán 24 éves. Elég jó mert nem szigorú és nem vesz semmit túl komolyan. Ebből biztosan mindenki ötös lesz! Juj fizika. Szerencsére mindenki megcsinálta és még órán le ellenőrizte mindenki beadandóját. Ötöst kaptam, ahogyan Blanka is.  Hála neki megtudtam írni. Született néhány hármas és két kettes. Norbi és Simon éppen, hogy csak kettes kaptak. Ugyan azt írták szóval annyi volt a mentség, hogy biztos,hogy maguktól írták. Utolsó óra rajz. A nyarunkról kellett rajzolni vagy valamilyen élményről ami az elmúlt hétben történt. Fél órát kaptunk aztán meg beszedte. Minden rajzot leosztályozott és megmutatott az osztálynak. Kris rajzát meglátva eléggé fent akadt a szemem.  A rajz azt ábrázolta, hogy éppen segít egy lánynak akinek a felsőse beakadt a bmx-nek kormányába. Rögtön Blankára néztem ő meg rám. Olyan ,,ez most tényleg engem/téged rajzolt le,, nézéssel meredtünk egymásra. A tanárnő persze megkérdezte ki az. Akkor magamra néztem, nehogy az a felső legyen rajtam ami akkor de szerencsére nem. Kris nem válaszolt csak kiment a rajzáért és le is tudta.  Óra után Blankával sétáltunk le a lépcsőn mikor Kris közénk ugrott.
-Nem jöttök el a parkba?-nézett rám aztán Bíre.
-De.-néztem vissza rá.-Előbb felhívom anyát nehogy baj legyen.-vettem elő a telefonomat.
Kicsit félre álltam és telefonáltam.
-Mehetünk.-raktam el a mobilomat.
-Akkor gyerünk.-fogta meg a karom és magával húzott. A szokáshoz híven megint a kormányon ültünk. Én Krissel, Bí meg Domival. Oda érve ismét a szokásos társaság várt minket. Mi Blankával komfortosan leültünk az egyik padra és néztük a fiukat. Domi egyszer elesett és akkor Bí oda szaladt hozzá. Kris pedig oda jött hozzám.
-Úgy gondolom a csók jelentéktelen volt és elfelejtetted.-ült le mellém.
-Mi?-néztem rá nagy szemekkel.
-Csss.-tette a számra a kezét majd megcsókolt.
Meg volt a második csókunk. Annyira eltöltött a boldogság, hogy a lepkék csak úgy szárnyaltak a hasamba. Mikor ketté váltunk arra figyeltem fel, hogy néhányan minket néznek. Kicsit zavarban voltam és elpirosodtam. Domi egy szomorú tekintetet vetett rám majd felállt és Blanka felé fordult. Nagy meglepetésemre és Blankáéra Domi megcsókolta. Az ő első csókjuk. De tudtam nem őszinte szándékból. Kicsit furán nézett rám utána Domi majd váltott egy két szót Bível és hívta Krist. Újra neki kezdtek a trükknek, mi pedig kibeszéltük a két csókot. Mindketten határtalanul boldogok voltuk. Bí azt várta, hogy már végezzenek vagy pihenő legyen.Kris odasétált hozzám és megölelt.
-Te olyan tökéletes vagy.-súgta a fülembe.
-Nem is.-válaszoltam.
-Hé tesó holnap ugyanitt?-húzta el tőlem Gergő(az egyik fiú) Krist.
-Jössz velünk haza?-sétált oda hozzám Blanka.
-Persze.-néztem rá.
-Blanka nem mész el a táskámért? Ott hagytam az ugratónál!-mutatott hátra Domi.
-Te és Kris?-förmedt rám amikor Blanka elment.
-Nem. Csak megcsókolt.-válaszoltam.
-Igen?-csodálkozott.
-Igen.hajoltam, hozzá és rákiabáltam.
-Nem hiszem.-kapta el a kezem és megcsókolt.
Vissza csókoltam de már el is löktem magamtól. Oldalra néztem és Kris meredt rám nagy szemekkel. Maj mikor Domi hátrább lépett megláttam Bít. Könnybe lábadt szemmel állt majd eldobta a Domi táskáját és elszaladt. Után akartam futni de Kris megragadta a kezemet.
-Hagyd őt! És engem is felejts el! Domi te is.-mutatott a mögöttem álló fiúra.
Meg fogta a biciklijét és elhajtott.
-Hogy tehetted ezt?-tört ki belőlem a sírás.
-Én?-kérdezett vissza.
-Nem akarlak látni.-löktem el és elszaladtam.
Annyira nem figyeltem merre futok, hogy eltévedtem. Közben elkezdett esni az eső és én ott álltam egyedül. Se Bí, se Kris. Mínusz két barát és mínusz száz pont nekem. Fáztam és közben a megbánás és szégyen könnyei folytak le az arcomon. Nehezen hazataláltam és egész úton sírtam. Mikor berontottam a bejárati ajtón szó nélkül sírva rohantam fel a szobámba. Rávágódtam az ágyamra és a párnában nyomtam a fejem majd sírtam.
-Baj van?-nyitott be anyu.
-Igen.-emeltem fel a fejemet.
-Mi történt?-tapogatta meg a csurog vizes hátamat.
-Megcsókolt Kris, Blankát  Domi, aztán Domi megcsókolt látta Kris és Bí is. Mind kettőjük utál és eláztam majd eltévedtem.-hadartam.
-Na jó akkor öltözz le és csinálok neked egy fürdőt és elalvás előtt beszélgetünk.-ment ki anyu a szobából és a fürdőbe sietett. Megmártóztam a jó forró vízben aztán anyuval kibeszéltük az egészet. Nem sokat segített de jól esett. Holnapra köz utált személy leszek. Úgy szégyellem magam. Inkább álomba sírom a piros fejemet. Aj.