Szeptember 14. Vasárnap

A hétvége valami fantasztikus volt. Már abból kifolyólag, hogy csak Domi szól hozzám.  Szombaton el mentünk moziba. Szerintem igazán érdemes volt. Bár utólag jöttünk rá, hogy feliratos de azért élveztük. Megettünk egy nagy doboz popcornt és jó sok kólát is ittunk. Nem fogok elhízni, nem dehogy. Nem érdekel. Vasárnap egész nap sétáltunk és még boltba is voltam vele. Egy ilyen bmx shop lehetett.
-Ú de szép!-vettem szemügyre az egyik biciklit.
-Az.-mondta és már folytatta is a beszélgetését az eladóval.
Nagyon tetszett az a bmx. Fekete volt. A kormány markolat, küllők, abroncs, pedálok, szelepek, ülés és az írás volt rajta kék. Nagyon de nagyon tetszett.
-Megveszed?-viccelődött Domi.
-Jó is lenne. Még ha tudnák is trükközni.-néztem a földre.
-Megtaníthatlak.-karolt át.
-Tényleg?-kaptam fel a fejemet és csak úgy csillogott a szemem.
-Igen.
-De akkor sincs rá pénzem.-csüggedtem le megint.
-Mindjárt itt a szülinapod.-nézett rám.
-Igazad van!-kiáltottam fel nem túl hangosan.
-Na de mehetünk. Megvettem az új szelepeket.-mutatta felém a két fekete dobókockás kis kupakot.
Utána még sétálgattunk meg beszélgettünk. Leginkább Blankáról. Elég fura volt. Tényleg én azt ecseteltem, hogy mennyire hiányzik miközben ő azt motyogta, hogy majd hétfőn meglátjuk mi lesz. Tényleg nem tudom miről beszél. Megőrjített. Még délután átjött hozzám, hogy beszélgessünk.
-Akkor a suliban nem beszélünk oké?-kérdeztem.
-Persze. Nem kell még több baj most egyikünknek sem.-rázta a fejét.
-Jó, hogy egyet értünk.-mosolyogtam.
-Mindjárt jövök.-pattantam fel az ágyról és kimentem a szobámból.
Lementem , hozzá a konyhába mert azt hiszem készen lett  csokis fánk. Hm. Amikor felmentem és bementem a szobába Domi az egyik fiókomban turkált.
-Te mit csinálsz?-kiáltottam rá.
-Bocsi. Kilógott belőle egy lap és visszaraktam. És aztán elkezdtem olvasgatni a kottákat.-fordult felém.
-Nem baj.-nyugodtam le és leültem mellé.
-Milyen hangszer?-kérdezte.
-Szerinted miért van egy nagy fekete zongora a nappaliban?-böktem meg.
-Tényleg.-nevetett fel.-Meghallgatnám, ahogy játszol.-adott a kezemben egy kottát.
-Oké akkor gyere. De a fánkot hozd.-mutattam a tányérra amin ott volt a két karika.
Megemelte a tányért és lementünk ő leült az egyik fotelbe és pedig bevágódtam a zongora elé. Kis próba után elhelyezkedtem aztán játszottam neki. Pont a legkedvesebb dalt választotta ki. Ennek nagyon örültem. Ezért nagy átéléssel mintha fellépésen lennék játszottam el a dalt. Amikor befejeztem felállt és odasétált hozzám. Én odébb húzódtam a zongora székemen ő pedig leült mellém.
-Akár zenekart is alapíthatnánk.-szólalt meg.
-Á inkább nem!-mosolyogtam.
-Amúgy nagyon szép volt.-ismerte el.
-Köszönöm.
-Mióta játszol?-nyomott le egy billentyűt.
-Négy éves voltam, mikor nagyi megtanította nekem a boci boci tarkát.-kezdtem el játszani.
-Ezt még én is tudom.-próbálkozott ő is.
-Majdnem.-nevettem el magam mikor meg akadt.
-Az elég sok idő.-nézett rám komolyan.
-Igen. Eléggé.
-Nagy tanított zongorázni?-nézte mélyen a hangszert.
-Igen. Sajnos mikor hét éves lettem akkor meghalt.-néztem a zongora lábpedáljára.
-Részvétem. És utána ki tanított?-nézett rám.
-Senki. Mindent magamtól tanultam meg.-mondtam.
-Az szép. Gondolom a nagyidé volt a zongora.-állt fel.
-Igen. Rám hagyta.-álltam fel én is.- Na együk meg a fánkot mert éhen halok.-huppantam le a kanapéra Domi pedig a fotelbe.
Anyu folyamatosan pótolta az elfogyott fánkokat. Legalább hatot ettem meg. Ha jól számoltam Domi kilencet. Nagyon ízlett neki. Elmondása szerint anyukája fánkja csak baracklekváros és az se valami jó. Végül anya csomagolt még neki néhányat. Örült neki. Még háromszor egyébként elkellet játszanom neki a dalt, mert nagyon tetszett neki. Aranyos volt. Este mielőtt elment még a tánctermemben zenét hallgattunk és csináltunk néhány képet. Kicsit muris volt. A tükör előtt ülve csináltunk képeket miközben Wizkhalifa bömbölt. Szeretem, ő is. Anya fél tizenegykor küldte haza, hogy most már ideje mennie. Éljen. Újra egyedül vagyok. Nincs senki sehol. A skypen nem hívnak. Miért is tennék? Facebookon  minden pörög. Csak én nem. Holnap egy újabb nap Blanka és az osztály nélkül. Szomorú vagyok. Nagyon.