Szeptember 15. Hétfő

Hivatalosan is megváltás volt a mai nap. Na de mindent szépen sorjában.
Reggel elég rossz kedvem volt. Igaz nem volt kócos a hajam és még a szemem alatt se voltak ott a táskák. Még a kedvenc nyári ruhámat is feltudtam venni, de így se volt semmihez kedvem. Sétálva indultam el és úgy gondoltam, hogy a héten már eltörlöm a ,,egy percre megállok Blankáék háza előtt,, szokásomat. Hát nem sikerült. Mikor oda értem Blanka állt a kapuban.
-Nagyon sajnálom.-ugrott a nyakamba.
-Mégis mit?-toltam kicsit távolabb, hogy belenézhessek a szemébe.
-Hogy nem szóltam, hozzád és haragudtam. Miközben nem is te vagy a hibás!-borult újra a nyakamba.
-Sajnálom.-kezdtem el könnyezni.
-Újra barátok?-kérdezte sírva és a nyakláncát az enyémhez nyomta.
-Újra.-ragadtam meg az enyémet és már egy lett belőle.
-Nagyon hiányoztál!-mondta és elindultunk.
-Te sokkal jobban.
-És akkor ma torna, foci vagy kézilabda?-mosolygott rám.
-Én a kézilabdára gondoltam!-néztem rá.
-Én is.-kiáltott fel.
Együtt lépkedtünk a sulihoz, a portán a belépőkártyákat bemutattuk majd mentünk a nyelvi előadóba. Mindenki ott ült már. És nagy meglepetésemre köszöntek is. Vagyis majdnem mindenki. Kris nem. Vajon miért. Ő az egyetlen aki még nem békélt meg velem. Milyen jó nekem.
Angolon egy filmet néztünk angolul és angol felirattal. Dupla óra lett belőle így az angol kultúra ma elmaradt. Viszont a következő angolon írunk a filmből. Körülbelül a fél osztály figyelt csak. Úgy gondolom ebből még nagy puskázások lesznek. Milyen jó. Az irodalomról inkább csak egy szót mondok. Káosz. Nagyon kikészítettük Bajor tanár urat. Nagy sikerrel ez az óra első öt percében sikerült így úgy döntött, hogy feladja nekünk az anyagot. Éljen. A földrajz óra simán ment, Simon felelt hármasra. Csupán azért mert Tami súgott neki. Simon most nagyon hálás. Tényleg egész nap Tamara nyakába volt. Szegény kikészült tőle, szerintem ennyi kocka dumát még soha nem hallott.Fizikából Marci felelt. Mondanom se kell ötös lett. Fazekas tanárnő rémálom képet rajzoltatott velünk. Elég érdekes feladat volt. Mindenki alkotott, viszont én nem tudtam mit rajzoljak. Csak az járt a fejemben, hogy Kris hozzám se szól majd végül tettem mindenre és elkezdtem dolgozni. Annyira belefeledkeztem a rajzolásba, hogy Marci szólt rám, hogy be kell adni. Készen voltam így nem volt semmi akadálya. Sorba osztályozta le a rajzokat a tanár viszont egy rajznál elakadt. Éreztem, hogy a enyém, de mégse. Mikor felmutatta egy lány és egy fiú csókolóztak. A háttérben egy fiú állt és sírt. Hirtelen hátrafordultam és ránéztem Domira. Ő is rám pillantott majd lehajtotta a fejét.
-Kristóf elmagyaráznád, hogy miről szól a rajz?-nézett egyenesen mögém a tanár.
-Nincs szándékomban.-fonta össze két karját maga előtt.
-Hát rendben. Ötös.-rakta a többi leosztályozott rajzra.
Még három rajz volt. Aztán a lemerd a rajzra Fazekas. Felmutatta majd körbenéztem. Mindenki ámulattal és döbbenettél nézte a rajzomat. Egy lány áll arc nélkül és könny folyik le z arcán. Neki háttal egy fiú áll és karba tett kézzel bámulna lefelé. Vagyis csak ezt ábrázolja mivel a fiúnak sem volt arca. Nevet elfelejtettem írni rá így tanár megszólalt.
-Ez ki?-nézett végig az osztályon.
-Enyém.-emeltem fel szépen lassan a kezem.
-Miért nincs arcuk?-kérdezte a tanárnő miközben újra a rajzomra pillantott.
-A tehetetlenséget jelképezi.-néztem a padomra szomorúan.
-Ötös.-firkantott egyet lapra.
Az óra maradék öt percében a padomat bámultam. Amikor csengettek megakartam várni még mindenki ki megy a teremből azonban egy alak megállt előttem.Kris volt az.
-Tehetetlenség?-kérdezte.
-Igen.-néztem fel rá.
-Úgy gondolod nem tudsz semmit tenni?-guggolt le mellém.
-Igen. Megbántottalak és nem beszélsz velem.-álltam fel és indultam volna ki a teremből de megragadta a karomat.
-Igen megbántottal. De nem csak te vagy a hibás. Vagyis nem is te vagy.-húzott vissza.
-Szükséged van rá.-néztem ki az ablakon.
-De rád is.-mondta.
-De rá jobban.-néztem vissza rá.- Menny hallgasd meg mit mondd.-néztem az ajtó felé.
-Igazad van.-engedte el a kezemet.
-Siess.-mondtam és ő már ki is lépett a teremből.
Blanka az aulában várt engem. Elmeséltem neki mi volt miközben kiment a suli elé. Megálltunk és vártuk Dorkát és Stellát. Az ajtón viszont Domi és Kris lépett ki. Beszélgettek és mind ketten mosolyogtak.
-Regi beszélnünk kell.-lépett oda hozzám Kris és odébb mentünk.
-Figyelj! Köszönöm igazad volt. Viszont inkább legyünk barátok.-mondta és megölelt.
-Igen jobb lesz így.-hunytam be a szememet.
Elfogott a boldogság viszont a szomorúság is mert én egyáltalán nem így gondoltam. Sőt soha nem tudom ez gondolni. Csak barátok. Olyan szörnyű egy mondat. Nem szeretem. A kis beszélgetésünk után vissza indultunk mind a suliba. Stellával, Dorkával és Blankával indultunk a kézire. Domi és Kris pedig mentek a parkba. Nem szeretika focit. Mind átöltöztünk  és bementünk a tornaterembe. Nagyon sokan ültek a lelátókon. Hollóházi kijelentette (ő tartja az edzéseket), hogy csak három embernek van helye a csapatba. Egynek a kezdőben és kettőnek a cserében. Viszont mi tízen voltunk. Egész jól teljesítettünk. Blankával kifutottuk a lelkünket, Dorka időközben feladta, Stella pedig komótosan csak csinálta amit kell.
-Rendben a lányokkal döntöttük kik azok akik a csapat tagjai lehetnek.-nézett végig rajtunk.-Először is a csere csapatba bejutott Kozák Blanka és Tornyos Dalma.-jelentette ki.
Nekem összeszorult a gyomrom és idegesen figyeltem.
-És aki a kezdő csapatban lesz benne az.-hagyott egy kis hatás szünetet.- Miller Regina.Gratulálok.A többieknek köszönjük a részvételt és jövőre is várjuk a jelentkezőket.
-Úristen.-kiáltottunk fel egyszerre Blankával.-
-Lányok nagyon ügyesek voltatok. Minden hétfőn találkozunk most pedig mehettek.-legyintett Hollóházi.
-Éljen.-kiabáltuk még mindig.
Az öltözőben mindenki gratulált nekünk majd mikor felöltöztünk Bível együtt indultunk haza. Viszont a suli előtt ott volt a két fiú, Domi és Kris.
-Jöttök a parkba?-kérdezte Kris.
-Most nem. Vagyis én nem, fáradt vagyok.-jöttem le a lépcsőn.
-Én is fárad vagyok.-állt meg mellettem Blanka.
-Oké. Haza vigyünk titeket.
-Igen.-kiáltott fel Blanka.
-Jó lenne.-mondtam.
Felpattantunk a kormányokra és úgy vittek minket haza. Leraktuk Bít majd engem vittek haza.
-Köszi.-néztem rájuk hálásan.
-Nincs mit.-mondták és már fordultak is meg.
Én csak néztem ahogyan elhajtanak. Jó érzés volt, hogy végre minden olyan mint pont egy hete. Hosszasan néztem még őket amíg el nem tűntek.
-Mi volt a suliba?-kérdezte anya mikor bementem a konyhába.
-Minden olyan mint volt. Kibékült mindenki mindenkivel.-meséltem neki.
-Ez szuper. Akkor a hétvégén Blanka itt alszik?-mosolygott rám anyu.
-Valószínű. És képzeld el bevettek minket a kézilabda csapatba.-kiáltottam fel.
-Remek.-ölelt át anyu.
-Mit csinálsz amúgy?-néztem a pultra.
-Próbálgatok sütni.-mondta és visszalépett hozzá.
-Mit?-kíváncsiskodtam.
-Az mind egy.-mondta.
-Hát jó. A szobámba leszek.-indultam fel.
Blankát vártam skypen de jött fel. Smst hagyott, hogy a szülei elvitték vacsorázni. Remélem valami jó dolgot készülnek kijelenteni. Az este további részében szenvedtem. Járkáltam a szobámba ide oda pakoltam a ruháimat. Négyszer rendeztem át a polcomat mire végre Blanka bejelentkezett skyperen. Rögtön hívtam is.
-Na mi volt?-néztem a kamerába mikor felvette.
-Hát..-húzta el a száját.-Apu el akar válni..-tört ki belőle a sírás.
-Öt perc és ott vagyok.-jelentettem ki.
Gyorsan kiléptem felöltöztem. Szóltam anyunak, hogy vészhelyzet van. Átrohantam hozzá. Az anyukája nyitott ajtót.
-A szobájában van.-mutatott a lépcső fel.
Én csak ledobtam a kabátomat és fel rohantam. Blanka ott feküdt az ágyon és sírt.
-Nyugi.-ültem le mellé.
-De.. de....-kezdte el a mondatot de nem tudta folytatni. A következő pillanatban Blanka anyukája lépett be.
-Regina. A héten nálatok alszik. Jobb lesz neki. Most hívtam anyukádat. Pakoljatok és mennyetek.
-Rendben.
Minden cuccát összeszedtük és elindultunk haza. Mindenki jobbnak látta ha most nem marad otthon. Ez nem lett volna jó neki. Nagyon nem. Haza mentünk és kipakoltuk a cuccát az üres szekrénybe.
-Menny fürdeni és utána aludjunk.-simogattam meg a vállát.
-Oké.-szipogott.
Amíg ő kiment addig megágyaztam. Előny ilyenkor a francia ágy. Azt hiszem készen van. Jobb ha vele foglalkozok.