Szeptember 19. Péntek

Blanka ma úgy döntött, hogy ideje mennünk suliba. Neki volt kedve nekem nem. Ez van. Anya reggelire csinált nekünk pirítóst. A suliba menet végig beszélgettünk és nevetgéltünk. Mikor beértünk a suliba felment a lépcsőn és pakolásztunk a szekrényünkbe. Percekkel később a hatos társaság rontott ki a folyosóra.
- Sziasztok. - köszöntünk de már futottak is el.
- Szia. - halottam egy hangot. Hátrafordultam és Edi volt az. - Ti itt? - döbbent meg.
- Igen. - válaszolt helyettem Blanka.
- Beszélhetünk kettesben? - fogta meg a kezemet Edi.
- Igen. - válaszoltam és elkaptam a kezemet.
Kicsit félre vonultunk. Blanka figyelmesen végigkövette a beszélgetésünket. Addig nem ment be a folyosóról.
- Figyelj! Az a tegnapi csók.. - mondta volna tovább de félbeszakítottam.
- Felejtsük el. Nekem nem jelentett semmit. - sütöttem le a fejemet.
- O.. Rendben akkor legyen úgy. - szomorodott el.
- Kérlek senkinek egy szót se. - fogtam meg a vállát.
- Oli tudja. - nézett a földre.
- Csak ő. És ez így van rendjén. Nekem is tudja Blanka. És én tényleg sajnálom. - öleltem meg.
- Nincs baj. - mosolyodott el. Persze ez nem természetes mosoly volt.
- Na mi volt? - kérdezte Bí mikor odamentem hozzá.
- Megbeszéltük. Csak négyen tudunk róla és elfelejtjük. - indultam el a terembe.
- Sziasztok. - köszöntünk.
Már mindenki ott volt vagyis majdnem. A hatos társaság éppen a suliban futkározott, Marci elmondása szerint Bazsi a büfében volt. A többiek mind ott voltak. Háromnegyed nyolcig Dorkával és Stellával beszélgettünk. Így előre ahogy Blankát elnéztem teljesen megfeledkezett a szüleiről. Vagyis na, nem sírt, nem volt szomorú. Teljesen boldog volt. Magamat viszont elnézve nagyon is rosszul vagyok. Hiányzik Kris, apu Amerikába utazik, Anyu sokat dolgozik. Egyszerűen nem jó semmi. De ez most nem erről szól. Blanka most jól van és ez a lényeg. Lassan indultunk a tesiterembe. Nem szeretjük mert a másik két osztály velünk van. Pfuj. Elvoltunk három csapatban focizott mindenki mivel Hollóházi nem volt ma. Mindenki örült. Vagyis szerintem. Ma is volt szerencsém megtapasztalni a pofára esést. Bettina megint fellökött új rekordot döntve, ma ötször sikerült kigáncsolnia. A térdemen gyakorlatilag nincs bőr. De az esésekben az volt a legjobb, hogy mindig Kris állított fel vagy Domi. Hetek óta az idegesíti, hogy ez a két fiú az én társaságomba van. Betti láthatólag nagyon is bele van esve Krisbe vagy Domiba. Ez még nem volt alkalmam kideríteni. Tesi után jött a rettegett német. És feleltem. Kettes lett. Hát igen nem nagyon szeret Bordás, így nem érdekelte, hogy nem voltam itt a héten. Ennyit erről. A csengetés megmentett minket és amint kilépett Bordás tanárnő abban a pillanatban váltotta Boldog.  Ő az egyik kedvenc tanárom ez ma ki is derült. Kérdezgetett rólunk, de inkább Blankáról. Ezzel az osztályt megmentettük a feleléstől. Angolon szöveget fordítottunk és mindenki kapott rá jegyet. Tizenhat ötös született. Ilyen se volt még. Kizárásos alapon angol az osztály erőssége. Ofin kedvesen köszöntött minket Molnár. Beszélgettünk és megdicsérte az osztályt, hogy aránylag nagyon jók voltunk. A fizika elmaradt így hamar haza mehettünk. Otthon Blankával elkezdtünk vitatkozni és párnával dobáltuk egymást (ilyen vicces vita volt). Egyszer csak csengettek.
- Nyitom! - rohantam.
Megálltam az ajtó előtt és már nyitottam is.
- Szia. - köszönt Kris.
- Ó szia. - dobtam le a párnát a kezemből.
- Jöttök parkba? - nézett rám.
- Persze. - mondtam és fejbe kapott egy párna.
- Juj. Nem halottam, hogy csengettek. - lépett oda hozzánk Bí.
- Nem baj. - mondtam nevetve.
- Akkor készüljetek. - mondta.
- Gyertek be. - intettem.
Domi és Kris a kerítésnem döntöttem a járgányokat és bejöttek. A fiúk leültek a nappaliba mi meg felmentünk. Vagyis pontosabban felkergettem Blankát és még megütöttem párszor a párnámmal. Felvettem a kedvenc szürke fehér feliratos lógós felsőmet és a lila rövidnadrágomat és persze hozzá a fekete vans cipőmet. Még összepakoltuk a balett cuccunkat, hogy majd onnan tudjunk menni edzésre. Ismét úgy mentünk, hogy a kormányon ültünk. Újra a nagy csapatban. Igaz nekünk ötkor mennünk kellett. Iza ma tartotta a "meghallgatást" a hattyúk tavához. Főszerepben velem és Blankával. Felváltva megkaptuk. Nagy boldogság van. Anya mikor meghallotta azt mondta holnap nagy vacsorát kapunk.  Este igen csak fáradtan estünk be az ágyba. És én nem tudtam elaludni. De még most sem.