Szeptember 7. Vasárnap

Nagyon jó volt a szombat. Egész nap itt volt nálam Blanka. Kicsit közeledik hozzá Domi. Ő is boldog most. Balettoztunk és zongoráztam is neki. Mesélt nekem a francia kultúráról. Kiderül francia a kedvenc nyelve/országa/kultúrája! Na meg Párizsban szeretne élni. Elég jól elvoltunk és már ki jelenthetjük, hogy legjobb barátok vagyunk. Olyan három óra fele elmentünk sétálni. Úgy terveztük, hogy  vásárlunk is de nem voltak nyitva a boltok. Igen erre utólag jöttünk rá. Csak egy bolt volt nyitva, egy ékszer bolt. Ha már ott voltunk benéztünk.
-Milyen szépek.-nézelődtünk be.
-Igen.-válaszoltam.
Mindent végignéztünk mikor egyszer csak megakadt a tekintetem egy gyönyörű nyakláncon forever jel volt kettészedve.Rá volt írva, hogy best friends.
-Azt kérném!-mutattam rá.
-Ezt?-vette ki a szekrényből a néni.
-Igen.-vettem el tőle.
-A kettő együtt 8990ft lesz.-csomagolta be.
-Tessék.-adtam át a pénzt.
Blanka eléggé elkalandozott a nézelődésbe így észre se vette, hogy vettem valamit.
-Mehetünk?-kérdeztem tőle.
-Igen.
-Csókolom.-nyitottam ki az ajtót.
Elmentünk a sétálóra és leültünk az egyik szökőkút mellé.
-Olyan rossz.Semmi nincs nyitva.-nézett végig a sötét boltokon amit csak a nap világított meg.
-Nem baj. Majd pénteken eljövünk megint.-öleltem át.
-Az még sokára van.-hajtotta le a fejét.
-Fordulj meg.-szóltam neki.
-Oké.
-És csukd be a szemed.-vettem ki a táskából a nyakláncot.
Felraktam neki a nyakláncot és megigazított a haját.
-Kinyithatod.-mondtam neki.
Megfogta a nyakláncot és mikor meglátta sírva fakadt. Meg se tudott szólalni, inkább csak megölelt.
-Ez annyira gyönyörű.Köszönöm.-motyogta.
-Szívesen.-engedtem el és adtam neki egy zsepit.
-Hol a másik fele?-kereste a nyakamban a hiányzó félt.
-Itt!-emeltem fel a kis dobozt.
-Add ide.-vette ki a kezemből és berakta a nyakamba.
-Rakjuk össze.-tolta az övét az enyémhez.
-Nézd mágneses.-lepődtem meg.
-Tényleg.-szedte szét majd rakta össze.
-Jó most már mennyünk.-fogtam meg a  karját hazamentünk.
Haza úton végig beszélgettünk csajos témákról, vagyis a fiúkról. Vicces volt az egész dolog mivel Blanka elárulta, hogy nem csak Domi közeledik hozzá hanem Edi is. Ez édes. Oda vannak érte a fiúk. Értem kevésbé de az nem lényeg. Haza érve anya nem volt otthon, apu pedig hagyott üzenetet, hogy Szerdán jön haza. Milyen jó üzleti út.Felmentünk a szobámba és skypen beszélgettünk az osztállyal mint tegnap. Megmutattuk a nyakláncunkat mindenkinek. Stella állította, hogy ezüstben jobban nézne ki, de minket nem érdekelt. Kilenc óra fele raktuk le a konferencia hívást aztán pedig Blanka lefeküdt aludni. Én nem voltam álmos így verset írtam. Amiből nem vers lett hanem dal. A szöveget később ledugtam az egyik dobozomban amiben hasonló szövegek vannak. Utána lefáradtam és én is mentem aludni.

Ma reggel a palacsinta illata keltett fel. Meg ütögettem Blanka fejét és fel is kelt.
-Jó reggelt! Palacsinta van reggelire!-kiabáltam.
-Oké értem. Csak ne kiabálj.-dörzsölte meg a fülét.
-Na gyere együnk.-fogtam meg a  kezét és magammal húztam.
-Jó reggelt gyerekek.-szólalt meg anyu és lerakta a juhar szirupot az asztalra.
-Szia.-mondtam.
-Csókolom.-ült le Bí.
-Egyetek nyugodtan.-rakta le elénk a nagy tál palacsintát.
Fejenként megettünk öt-öt darabot jó sok sziruppal. Reggeli után a szobámban beszélgettük és pakoltunk össze Bínek. Ez hamar meg is volt és ment is haza.
-Holnap találkozunk.-ölelt át.
-Oké! Akkor reggel megyek.-kiabáltam utána mikor kilépett a kapun.
Ok ok.-intett még egyet aztán elindult haza.
A nap további részében inkább a gép előtt ültem zongoráztam és táncoltam. Írtam még három dalt és betettem a többi közé. Este mikor a gép előtt ültem anya jött be a szobába.
-Szia kicsim.-kopogott be anyu.
-Szia gyere be.-fordultam felé.
-Úgy gondoltam ez jól jönne.-nyújtott át egy nagy kotta füzetet.
-Honnan tudsz róla?-kérdeztem.
-Költözéskor találtam meg a tobozt és tegnap halottam ahogy halkan énekelve írsz dalokat.
-Köszönöm.-vettem el tőle a füzetet.
-Bocsi hívnak!-fordultam vissza a gép elé ahol már bevillant a hívás.
-Semmi baj. Nyugodtan.-ment ki.
-Hello.-vettem fel.
Elég jól elbeszélgettünk ismét. Mindenki ott volt a hívásban. Oli szórakoztatott minket és egy idő után Blanka írta, hogy szerinte Kris engem néz. A jó mondjuk elég nehéz rájönni, hogy a tizenöt kamera ablakból melyiket nézni, de én azért reménykedtem. Kilenc órakor mindenki letette és ment aludni meg holnapra készülni. Elalvás és napló írás előtt még rám jött az ihlet így írtam egy dalt. Majd félretettem a dobozba. Elég mozgalmas hétvégém volt. Ki kell pihennem.