Tíz évvel a múlt után

Minden változott. Valaki maradt, valaki ment. Viszont egy biztos, mindenki boldog. Megtalálta azt ami érdekli ami boldoggá teszi. Családok lettek. Megkomolyodtunk. A kapcsolat örök. És meg nem szakítható. A sok érzés és együtt töltött év semmi. A világ talán minden kontinensén élünk. De mi barátok vagyunk. Ugyan olyan jó barátok, mint azalatt a négy év alatt. Nyári bulik amik nem csak akkor voltak, még most is vannak. Talán még lesznek is. Van mindenkinek saját élete, de mi ezt megosztjuk. A saját életbe beletartozik, hogy ami az enyém az-az övé is. Ami velem történik azt pár perccel - órával  később mindenki tudja. Egy hatalmas család akiknek a tagjai távol egymástól messze vannak, mégis nagyon közel. Egy fura de mégis nagyon szeretetteljes láncban él a mi csapatunk. Ha valaki sír akkor egy nap, és a csapat együtt van. Igen ezek vagyunk mi. Mi a 12/c. Éppen tíz éve, hogy elballagtunk. Most pedig sokan a gyerek ágy mellett állnak vagy a parlamentben mutatják be a terveiket. Mindenesetre minden megy tovább. De egy dolog marad, mi tizenhatan plusz Molnár Péter tanár úr. Aki immár két éve, hogy elhunyt. Talán életünk legmegrázóbb fordulata volt és lesz. De mi erősek vagyunk és minden évben ellátogatunk az osztályfőnökünk sírjához, hogy megköszönjük azt amit tett értünk. Azt, hogy ilyen emberek lehettünk végül. Ennek következtében még szorosabb lett a kapcsolat mindenki között. Nem hittük volna, hogy lehet szorosabb, de lett. Minden megváltozott. Már semmi sem a régi.
Mindenkiről tudok, hogy kivel van hol és mit csinál. Mennyünk névsorban.
Oli: Egy kétszemélyes bandában játszik Edivel. Jelenleg Olasz turnén tartózkodik Rómában. Van barátnője aki az Afrikai gyerekeken segít így mikor éppen szabad ideje van a barátnőjével Elizával a rászoruló gyerekeken segít. Most nagyon úgy tűnik, hogy egy afrikai kislány örökbe fognak fogadni. A zeneművészeti egyetemet másodévesként otthagyta. Nem lett diplomája. De nem is kellett. Olyan ember lett belőle amire mindenki számított. Zenész lélek és jószívű.
Norbi: Elvégezte a számítástechnikai egyetemet Pesten. Bécsbe költözött ahol videó játékot tervez. Emellett egy évvel miután végzett az egyetemen megházasodott. Öt éve van együtt a feleségével. Van egy kisfia Markó. A felesége Leila tanár. Úgy tudom, hogy egyetemen tanít magyar szakot.
Tami és Benji: Ők azóta is együtt vannak. Tami kutyakozmetikus lett Budapesten. Benji pedig egy állatkereskedést üzemeltet.Három éve házasok viszont egy öt éves kislányuk van, Luca.
Simon: Bécsben van és Norbival együtt fejleszti a videó játékokat. Ő is sikeresen elvégezte a számítástechnikai egyetemet. Nyolc éve van együtt a barátnőjével és nem terveznek egyenlőre se esküvőt se pedig gyereket. Bettina ezt leszögezte és persze Simonnak se kellett könyörögni. Amennyire ismerem Bettit tudom, hogy programozó.
Dorka és Bazsi: Semmi egyetem. Inkább egyenesen New York. Mindenféle híres divatbemutatón segítő. Ezalatt azt értem, hogy ruhát igazít cipőt választ, magyaráz, rohangál és egy picit meghal. Bazsival azóta is együtt vannak. Három éve összeházasodtak, de gyereket még nem akarnak vállalni. Meg is értem. Bazsi egy nagy céget üzemeltet New Yorkba. Az egyetemet abbahagyta idő előtt így ő is diploma nélkül él.
Ricsi: Egy szlovák-angol együttes tagja Pozsonyban. A zeneművészeti egyetemet harmadévesen abbahagyta. Azóta most a harmadik album megjelenésével elindult a harmadik turnéra. Természetesen a Londoni koncertet nem hagyjuk ki. A barátnője a zenekar énekese így folyton együtt vannak. Különösen ismerkedtek meg. Potosan nem tudom, mert elég kusza a történet, de úgy tudom, hogy egy koncerten Dóri felborította Ricsit. Hát nem édes egymásra találás?
Rebi: Talán ő az aki a legtöbbet ért el közölünk. Az egyetemet félre téve dolgozónak jelentkezett az Londoni parlamentbe. Először kávés lány volt, de egyszer egy megbeszélés közben megszólalt és beszállt a beszélgetésben. Mindenkinek tetszett amit mondott így hamar bevették politizálni. Mára már lassan döntése lesz az angol polgárok felett. Nincs barátja. Ő azt állítja, hogy felépíti a biztonságos jövőjét aztán pedig rátér a fiú témára. Emellett a szomszédban lakik.  Napi szinten látom. Vagyis mikor itthon van.
Marci: Talán a legkülönösebb jelennel rendelkező ember. Svédországban tanít egyetemen irodalom szakot. Emellett a felesége az egyetem igazgatója és van két kislányuk. Ikrek. Zara és Svea. A felesége színtiszta svéd. Kysa. Bátor és elég talpra esett nő. Nyáron sikerült vele találkoznom. Marci körülbelül három éve, hogy letette a Svéd felsőfokú nyelvvizsgát. Érdekes. Mindenki büszke rá.
Blanka és Domi: Legjobb barátnőm és legjobb barátom a mi esküvőnk után pár hónappal mondták ki a boldogító igent. Két éve született meg a keresztfiam, Luc. Blanka él-hal a francia kultúráért. Luc az én imádnivaló tejföl szőke kék szemű keresztfiam. Imádom, és ő is engem. És nem túlzok.  Blanka egyébként a hatodik balett darabját írja. Amikor elér hozzánk, vagyis a mi balett egyesületünk adja elő akkor határtalanul büszke vagyok. Mind az öt eddig megírt (rajzolt) darab szinte világsiker. Emellett könyvet ír a társadalom felépüléséből a tinik számára. Érdekes. Domi hát.. Soha senki nem hitte volna de francia tanár lett az egyik általános iskolában. Egy éve. És előtte? Előtte fejezte be az egyetemet. Ott hagyta a rendészeti egyetemet és váltott. Négy évig bírta. Utána kifújt és váltott. Huszon két évesen egyetemet váltott és alvégezte a francia tanári szakot. Hatalmas taps neki. Minden nyáron találkozunk és a karácsonyt felváltva ünnepeljük, egyszer itt, egyszer ott.
Edi:Prágában lakik. Elvégezte a zeneművészeti egyetemet és egy bandában van Olival. Első turnéjuk arat Olasz országban. Nincs barátnője. Meg van egyedül és vár a tökéletes lányra. Elég elszánt ebben a témában.
Stella: New York-ban él. Sikeres divattervező lett. Elvégezte a megfelelő egyetemet és elment Amerikába. Hamar megjelent az első kollekciója így valóban, ahogy régen mondta „tíz év múlva a 14-20 éves emberek az én ruháimat fogják hordani”  beteljesült. Most lesz a hétvégén a tizenharmadik tavaszi kollekciójának a bemutatása. Talán négy éve az egyik divatbemutatón az egyik férfi modellel kezdett el randizgat egy éven át. Három éve együtt vannak.
És vagyunk mi. Kris és én: Az eljegyzés (osztálykirándulás után négy hónappal)  utáni év nyarán össze házasodtunk Londonban. Mindenki ott volt aki számított. Rá egy évre megszületett a kisfiunk, Jeremy. Ő most nyolc éves. Barna haja és zöld szeme tündéri. A suliban Jem-nek becézik. De tetszik neki. Mi Jerry-nek hívjuk. Négy éves kora óta mikor egyszer tűzoltó nap volt a suliban kijelentette, hogy ő már pedig tűzoltó lesz. Azóta is ezt hajtja. Blanka és Domi lettek a kereszt szülei. Még van egy három éves kislányunk, Helena. Ő tejföl szőke lett, nagy kék szemekkel. A mai napig nem tudjuk, hogy-hogy. Neki Zoe(az eljegyzésem nyarán született) a testvérem lett a kereszt anyja még mikor hét éves volt. Furcsa de ezt láttuk jónak. Most ő tíz éves. Már lassan két éve, hogy apa meghalt. Szörnyű, talán a legsokkolóbb dolog ami velem történt az életem során. Anya összeroppant így Londonba költöztek Zoéval. Megnyitotta itt az éttermét. A pesti nagyszüleimről nem nagyon hallunk mostanában(mióta apa meghalt a kapcsolat elvágódott). Nagyapa pedig makk egészséges nyolcvannégy éves emberként egy farmon dolgozik Hajdúnánáson. És akkor térjünk rá Krisre. A segítő iskolából öt éve kikerült és azóta idegenvezető a városban és néhány múzeumban is. Emellett átvette apa cégének a vezetését. Ez elég fontos a családnak. És én. Elvégeztem a zeneművészeti egyetemet. Zongora tanár vagyok a helyi zeneiskolában. Közben a városi balett egyesület tagja vagyok. Nem tudom abbahagyni (persze a terhességek alatt pihenő volt). Számos dalt írtam meg. Egy stúdiónál le vagyok szerződtetve. Néhány kedvenc előadómnak is írtam már dalt. Mindezt személyesen köszönik meg.  Ami viszont most fontos nekünk az-az, hogy három hónap múlva bővül a család. Megfog születni Lena.
Jerry megfogadta, hogy vigyázni fog a két hugára. Édes. Hell pedig megígérte, hogy példát, fog mutatni Lee-nek. Soha semmi probléma nincs velük. És nem túlzok. Ez a biztos pont számomra. Az egész család stabil. Nyáron a csapat (csak felnőttek) megyünk a Fonyódi nyaralóba bulizni. És a régi házunkba(természetesen nem adtuk el) a családdal megyünk. Ezt úgy kell érteni, hogy mindenki hazamegy a szüleihez. Utoljára érettségi találkozón voltunk a Szent Zsófia Gimibe, így azt várjuk a legjobban. Persze, már nem lesz olyan mint volt. A veszteség nem múlik el. Anyu mesélte, hogy mióta meghalt Molnár tanár úr azóta a fekete zászló kint lóg a suli épületén. 

NAGY Bejelentés! + Mese a többi évről.

Egy sajnálatos dolgot kell kijelentenem! A Szent Zsófia Gimi blogot befejezem! Három okból kifolyólag!
1.: Már nincs ihletem.
2.: Egy mondatot nem tudok már hozzáfűzni ehhez a történethez.
3.: Már nem érzem a kötődést köztem és a főszereplő között.. Az már nem én vagyok.
Nagyon sajnálom! De mivel erre sor került Röviden felfog kerül még két rész! Egy arról, hogy mi történt a további években és egy 10 év múlva rész! Megértéseteket köszönöm! És tényleg sajnálom de már nem kötődöm hozzá! Viszont mivel nem azért zárom be a blogot mert nincs időm így kijelentem, hogy készül egy új blogom.



Kristóf a második félév végén összejött  Zsanettal így Kristóf teljesen eltávolodott Regitől, Bítől és legfőképpen Domitől.
Tizedik első félévében Bí még jobban beleszeret Domiba mert egyre többet lóg Bível és Regivel. Ám ebből kifolyólag októberben egy heves és hirtelen szerelem alakul ki Regiben Domi iránt ami egy hét után kapcsolattá lesz. Emiatt Bí eltaszítja magától mindkettőjüket és Dorkával meg Stellával van. A fiúk társasága eltaszítja Domit és Kristóffal vannak. Regi és Domi ketten maradnak mivel az osztály rossz szemmel néz rájuk. Ám a szilveszteri buliba ami Domiéknál van mindenki meg van hívva és el is mennek attól függetlenül, hogy nem bírják Domit. Sor kerül verekedésre ami még jobban ketté ugrasztja az osztályt. Kristóf neki ugrik Domi abból az okból adódóan, hogy egyszer már megbeszélték a Regi ügyet mégse tartotta be.
A stresszes és konfliktusokkal teli 10. első félév után lecsendesülnek a kedélyek és múlnak a szerelmek. Reginek hiányzik egyetlen legjobb barátnője és emiatt rájön, hogy ő valójában nem is szereti Domit így szakít a fiúval. Regi néhány hetes könyörgése és imponálása hatására visszakapja legjobb barátját aki már az első héten beadta volna a derekát de tovább akarta húzni Reginát. Kristóf szakít Zsanettal időközben. Domi és Kristóf újra legjobb barátok lesznek és az osztály ismét összekovácsolódik. Összetartóbbak lesznek mint valaha. A hajduszoboszlói osztálykiránduláson kialakul újabb két szerelem. Kiderül, hogy Tami az első naptól fogva bele van esve Benjibe és kisebb segítséggel de Benji rátalált és összejöttek. Míg Bí egyre  jobban táplálta érzéseit Domi iránt, ő rájött, hogy az igazi szerelemet Bíben találja meg ám ezt még nem mondja el neki csak az évzárón.
A 11. első félévében nagy izgalmakkal és kihívásokkal kell szembenéznie a 11.c-nek. Bínek tűrnie kell a sok vétkes nézést melyet Domi miatt kap. Eközben Kris közeledik Regina felé ami azt tükrözi, hogy Kris a halloween-i bulin az egész suli előtt megcsókolja Regit mellyel tisztázza érzéseit. Majd November 9.én Kris szerelmet vall Reginek és összejönnek. Regi a suli középpontjába kerül és többen akarnak vele barátkozni mint eddig. Az újabb szilveszteri bulin elszállnak az indulatok és Zsanett aki egyébként nem törődött még bele a szakításba megjelenik és nekiront Reginek. Egy bunyó alakult ki aminek Bí vetett véget azzal, hogy behúzott egyet Zsaninak aki vérző orral és könnyes szemekkel hagyja el a bulit.
A második félév csendes és zavartalan minden átlagos. A sok poénkodás mellett mindenki hajt az év végi jobb jegyért. Egy újabb osztály kiránduláson lesznek túl ami Prágában történik két napig. Balázst ott hagyják és a magyar szlovák határól fordulnak vissza emiatt Dorka halálra aggódja magát ezzel elárulva érzéseit.
A 12. első félévében a szalagavató a legnagyobb elfoglaltság az iskola és + tantárgyválasztás mellett. A harmadik táncpróbán kiderül, hogy Bazsi ugyan úgy szereti Dorkát ahogyan őt. Minden rendben megy. A lányok mind együtt mennek el a fehér ruhájukért ami egy fantasztikus napot vont maga után. Mikor a szalagavató és az utána lévő vacsora lemegy + a karácsony és az utolsó közös szilveszter mindenki ezerrel hajt.
A második félévben leadja mindenki a továbbtanulási papírját és készülnek az érettségire. Miután a ballagás lement még az utolsó pillanatokban Stella bepánikolt és kórházba kellett  vinni. De végül mindenki sikeresen túlment rajta és jött a Bankett. Elbúcsúztak mindenkitől és két napra rá elindultak az utolsó osztálykirándulás helyszínére: Sopronba három napra. Végül elbúcsúztak egymástól és mindenki ment az útjára.

Szeptember 23. Kedd

A tegnapi mozi után remény csillant fel a szemembe Kris és a kapcsolatommal kapcsolatban. De ma minden szerte foszlott. A maradék remény is el tűnt felőle. Már nem hiszek abban, hogy valaha is együtt leszünk. Ez van. De mindent szép sorjában.

Reggel Blanka keltett mivel nekem semmi kedvem nem volt menni sehova. De a suli kötelez.
- Sziasztok. - köszöntünk anyunak meg apunak majd már mentünk is a suliba.
- Na jó mi bajod? - állt meg előttem Bí.
- Álmos vagyok. - mondtam.
- Jó. Tuti, hogy vár rád a suli előtt. - bökött oldalba.
- Nem tudom. Inkább nem bízom el magam. - néztem felé.
- Oké.
Az út további része szótlanul telt. Mikor oda értünk a sulihoz és megláttam, hogy a padon ülő társasághoz csatlakozott egy plusz tag, akkor földbe gyökereztek a lábaim. Ott állt és éppen Krist ölelte. Vége. Azt hittem, hogy egyszer  végre elhagyja a társaságunkat. De nem. Ő ott van, ott áll. Kris karjai között és a többiekkel beszélget. Utálom.
- Nyugi. Ne sírj. Ne szaladj el. Csak gyere oda. - fogta meg a karomat Blanka.
- De.. de ..de. - dadogtam.
- Na gyere. És maradj normális. - kezdett el húzni a társaság felé.
- Oké. - sütöttem le szememet és odasétáltunk.
- Sziasztok! - kiáltott Ricsi.
- Hali. - köszönt vissza Bí.
- Vele meg mi van? - mutatott rám Edi.
- Semmi. - legyintett Blanka.
- Ú hétvégén az egyik osztálytársam bulit tart azt mondta, hogy hívjak minél több embert. Szóval mindenkit várunk. Szombaton öt órától és majd facebookon leírom a helyszínt. - mondta Zsani.
- Zsír. Lesz pia? - pattant fel Ricsi.
- Lesz. Viszont aki még nem múlt 16 az csak sört ihat és abból is csak korlátozott mennyiséget.
- Nem baj. Bebaszunk! - kiáltottam Benji.
- Szerintem én nem megyek. - szólalt meg.
- Ne viccelj már gyere. - kérlelt Zsani.
- Inkább nem. Elég volt a szombat. - legyintettem.
- Mi volt  szombaton? - nézett körbe a lány.
- Szülinapi partyja volt nálunk. - válaszolt Domi.
- És ivott vagy miért volt elég?
- Nem csak nem sűrűn bulizok és egy hónapban elég egy. - emeltem fel a fejemet és a velem szemben lévő lányra néztem. Tökéletes fenékig érő szőke haj. Világos zöld szeme és a fehér arca. Á túl tökéletes.
- Akkor egy fő kilőve. De mindenki más jön igaz? - nézett ismét körbe.
- Még egy kilőve. - szólalt meg Bí.
- Ő.. Rendben akkor kettő. De ha mégis jönnétek akkor várunk titeket. Majd küldöm a címet. - mosolygott rám.
Még egy darabig beszélgettünk, majd egy hang közbe szólt.
- Drága kilencedik c osztály. Nektek külön kell csengetni? - állt a lépcső tetején karba tett kézzel Dóra igazgató asszony.
- Már megyünk. - állt fel a padról Norbi.
- Nyomás. Géza tanár úr már szeretné kezdeni az órát. - intett nekünk. - És a szőke plasztik lány mit keres itt? - mutatott Zsani felé az igazgató.
- Az egyik barátunk. - mondta Kris.
- Neked nincs órád? Vagy éppen lógsz? - nézett rá Hanka.
- Ma nincs tanítás mert továbbképzés van a tanároknak. - válaszolta.
- Úgy látom okos lány vagy. Menny haza. - intett és megvárta míg Simon beér az ajtón. - Ezt a lányt nem szeretném sűrűn látni az iskola előtt. - mondta majd felküldött minket órára.
Felsiettünk a terembe.
- Kedves kilencedik c. Mindenkinek be van írva az öt perces késés aki most fáradt be az órára. - fogadott minket Tórh. - Mindenki foglaljon helyet. - intett. - Nos. Amíg ti késtetek ezzel a két emberrel átbeszéltük a múlt órai anyagot. Szóval mindenki vegyen elő egy lapot és van tíz percetek.
- De tanár úr. Nem is mondta, hogy írunk ma. - tette fel a kezét Norbi.
- Tudtommal minden órára készülni kell. Nálam nem szokás kijelenteni, hogy mikor írtok. Bármikor írathatok így elvárásom, hogy minden órára készüljenek a diákjaim. - nézett ránk.
- De tanár úr! Nekünk ezt honnan kellett volna tudnunk? - szólalt meg Ricsi.
- Még hét perc. - nézett az órájára.
Mindenki villámsebességgel kezdett el írni. Mentek a puskázások és a súgások. Azt a hét percet olyan sebességgel írtuk, mintha tíz másodpercünk lett volna hátra. És szinte mindenki megcsinálta.
- Tamara kérlek szedd össze dolgozatokat. - nézett fel a naplóból Tóth tanár úr.
Tami felpattant majd mindenkitől beszedte a lapokat. A tanár úr tíz perc alatt kijavította a dolgozatokat. Ha jól láttam néhányat át se nézett.
- Olivér elégtelen! Indokom a puskázás. - tette le az asztal sarkába a lapot. - Norbert elégtelen. Indokom az, hogy Stella lesúgta neked az egészet. - és már ment is tovább. - Tamara négyes. Indokom néhol hiányos. Simon elégtelen. Indokom az, hogy ami pontot leírtál az is tiszta összefüggéstelen. Dorka hármas. Indokom, hogy a fele nincs leírva. Richárd kettes. Indokom az, hogy nem láttam, hogy súgták vagy puskáztad azt ami jó. Marcell ötös. Indokom az, hogy teljesen hibátlan. De ha még egyszer segítesz a másiknak csak a négyest kapod meg miatta. És ez a többi ötösnek is szól. Blanka négyes. Indokom az, hogy az egyik mondat nem értelmes és elfelejtettél két évszámot. Regina ötös. Hibátlan. Ennél nagyobb indok nem kell. Kristóf kettes. Fiam szerencséd, hogy otthon kinyitottad a füzetedet és beleolvastál. Amit leírtál az jó, de édes kevés. Dominik hármas. A felét kipuskáztad. Ezt részletezni nem fogom. Balázs négyes. Hát fiam az évszámokkal nagy problémád van. Még, hogy ezertizenkilenc... Benjamin fiam. Erre szavak sincsenek. Amit kipuskáztál valóban igaz és jó csak egy baj van, hogy ez a következő lecke lesz. - itt mindenki nevetett egy sort aztán elhalkultunk. - Edmond kettes. Nekem nem elég csak az évszám és az, hogy mi történt akkor. De mivel ez jó nem adhatok elégtelent. Stella ötös. Szintén hibátlan dolgozat. - tette félre az utolsó lapot majd Tami felé nyújtotta aki kiosztotta. Mindenkinek a lapján ott volt a jegy és egy indoklás. Fura tanár ez a Tóth. Még meg indokolja, hogy miért kaptuk azt a jegyet, hogy ne tudjunk belekötni. Ügyes. A kemény töri után jött egy még keményebb matek. Igaz nem írtunk meg nem is feleltünk (még) de azért nehezen oldottuk meg a feladatokat amiben Gazdag belebolondult. Norbi és Simon vagy Rebitől vagy a tanár úrtól kérdezgették, hogy rokonok-e. Százezredszerre kimondva se rokonok. :) Utána jött egy laza kémia és egy tesi. És a rémálmok rémálma a német. Felelés.
- És készüljön fel feleléshez Stella. - mondta Bordás majd még egyszer átnézte a naplót.
Stella gyors felelése után még Simon és Dorka kerültek a táblához. Hála az égnek rám nem maradt idő. a maradék fél óra hamar eltelt csak szavakat kellett kiírni a szótárból és egy egész rövid szöveget lefordítani. Mondhatom nem ment valami jól. Az angol viszont annál inkább. Szorgalmam és kitartó munkám végett kaptam egy órai munka ötöst. Még egyet nekem. :D Suli után sűrűket nevetve Ricsi és Benji beszólásain mentünk ki a suliból. Mikor kiértünk a suliból nekem lefagyott a vigyor a arcomról és meg is torpantam. A lépcső aljában ott állt Zsanett. Mindenki oda ment a lépcső elő és neki elmondták a nagy poént. Én ott áltam a lépcső tetején egyedül.
- Regi gyere mér ide! Nevess te is! - intett nekem Ricsi.
- Inkább haza megyek. Sziasztok. - indultam meg.
- Veled meg mi van? - húzott vissza Kris mikor elhaladtam a csoport mellett.
- Semmi. Éhes vagyok és anya főzött. - füllentettem.
- Na jó gyere. - húzott félre a többiektől. - Mi bajod van? - nézett a szemembe.
- Mondtam, hogy éhes vagyok. - pillantottam rá.
- Ott van a szemedben a hazugság. Mi baj? - fogta meg mindkét vállamat mire újra ránéztem.
- Mennem kell. - kaptam el a tekintetemet mire elindultam.
- Haza kísérlek. - szólt utánam.
- Na jó. Már én is tizenöt vagyok. Egyedül is hazatalálok. Blankát meg várom otthon. - fordultam vissza fel.
- Akkor is veled megyek. - mondta.
- Ott van Zsani. Hozzád jött. Ne hagyd itt. - mondtam gúnyosan majd átsiettem a zebrán.
Amikor átértem a fülembe dugtam a fülhallgatót és tovább mentem. Két utcát haladtam amikor valaki hirtelen visszarántott. Ahogy fordultam a fülemből kijött a fülhallgató. Döbbenten néztem Krisre.
- Mondtam, hogy veled jövök. - nézett rám majd megölelt.
- Akkor mennyünk. - toltam el magamtól. - Kezd hideg lenni. - indultam el.
Együtt sétáltunk hazáig.
- Lehet egy kérésem? - állt meg a kapunkba Kris.
- Persze. - néztem rá.
- Segítesz irodalomból. Fogalmam sincs hol járunk. - fogta meg a fejét.
- Akkor gyere és mindent megtanulunk. - mondtam majd elindultam be.
- Sziasztok gyerekek. Blanka anyukád mondta, hogy ma már haza mehetsz. - mondta anya fel sem nézve a pultról.
- Szia. Blanka nem velem jött.
- Csókolom. - köszönt Kris mikor anya megfordult.
- Jaj, hogy nem Blanka az. Szia Krisz. - mondta anya.
Nem akartam kijavítani, hogy rosszul mondta ezért intettem, hogy fent leszünk és már célba is vettük a lépcsőt. A szobámba belépve gyorsan betömtem a cuccaimat a szekrénybe ami a földön volt majd leültem a szőnyegre és kutakodni kezdtem a fiókomban. Akkor még semmit nem sejtettem.
- Szóval irodalom. - nyitottam ki a füzetemet. - De várj ma nem volt irodalom. Nem szaladsz el a cuccodért?
- Majd nézem veled. - ült oda mellém.
Együtt tanultunk az irodalom dogára. Nevettünk és egyaránt komolyak is voltunk. Lelkiismeretesen végig oda figyelt rám.
- Te nyári elolvastad egyáltalán? - néztem ár mikor a harmadik kérdésre is rosszul válaszolt.
- Nem. Kellett volna? - nézett ő is rám.
- Igen. Ki volt adva. - néztem vissza a füzetembe. -Na akkor mikor írta Shakespeare a Rómeó és Júliát?
- Hagyjuk ezt. Megírom hármasra és kész. Nekem nem kell jobb. - feküdt ki a szőnyegen.
- Te akartál tanulni. - böktem bele a hasába.
- Ha legközelebb ilyet mondok küldj el. - ült fel és magához húzott.
- Tudod. Lehet csak azért mondtam, hogy veled legyek. - döntött bele az ölébe.
- Tényleg? - néztem fel rá.
- Lehet. - hajolt közel hozzám.
Majdnem megcsókolt de Blanka tört be a szobába. Gyorsan felöltem és elpirult fejjel néztem rá.
- Upsz. - állt meg az ajtóban. - Csak összepakolok és már megyek is. - mondtam majd gyorsan felkapta a táskáját és belepakolta a dolgait. - Na sziasztok. Még később hívlak Regi. - nézett rám majd kiment.
- Hány óra? - álltam fel és ránéztem az asztali órára.
- Hét. - mondta a karóráját nézve.
- Lassan vacsora. - szedtem fel a füzetemet a földről és beraktam a fiókomba. - Maradsz?
- Persze. Anyud tök jól főz. Egy héten egyszer egyek jót! - pattant fel a földről majd ledőlt az ágyamra.
- Hagysz nekem is helyet vagy én üljek a földön. - nevettem el magam.
- Van egy jobb ötletem. - mondtam és megragadta a karomat.
Egyenesen az ágyra rántotta. Pontosabban magára. Ott feküdtem rajta gondolkodni se tudtam.
- Na jó. Zsibbad a hátam. - ült fel. Én az ölében ültem és folyamatosan őt néztem.
- Gyerekek gyertek enni! - kiáltott anya lentről.
- Mennyünk. - álltam volna fel de vissza tartott.
- Anyukád és a vacsora tud várni. - mondta majd hirtelen megcsókolt.
Egyáltalán nem számítottam rá. Olyan váratlanul ért. Annyit vettem észre, hogy nyílik az ajtó. Rögtön felugrottam Kris öléből és az íróasztalom előtti székre vetettem magamat. Elég érdekesen nézhettem ki.
- Regi. Szóltam Izának, hogy ma tanultál így megkért, hogy gyakorolj itthon! - állt meg anya az ajtóban.
- Rendben. Majd vacsora után. - mondtam neki.
- Mellesleg, kihűl a vacsi. - fordított hátat nekünk majd kiment.
Mi is utána mentünk és leültünk az asztalhoz. Gofrit csinált és hozzá házi csokiöntetet. Imádom. Mind jóízűen ettünk. Fél nyolc felé mind befejeztük majd elindultam fel.
- A tánc teremben leszek. Szia Kris. - szaladtam fel a lépcsőn.
Bementem a táncterembe és felvettem a sztreccs nadrágomat és a fekete felsőmet. A széken ülve éppen a balett cipőmet vettem fel amikor benyitottak a terembe.
- Na jó. Komolyan van egy egész balett termed? - lépett be Kris.
- Ö... Igen. Mindig is volt. - kötöttem meg a cipőmet.
- Nézhetlek? - zárta be az ajtót.
- Persze. - álltam fel majd átadtam neki a helyet.
- És mire kell gyakorolnod?
- Hattyúk tava. - léptem oda a laptophoz.
- Az kemény. - bólogatott.
- Na jó. Maradj csendben amíg meg a zene. Vagy ha nem fejbe váglak a másik cipőmmel. - fenyegettem meg.
- Értettem. - mondta majd elindítottam a zenét.
Ott táncoltam előtte. Mindent bele adtam, hogy semmit ne rontsak el. Sajnos nem sikerült. Néha megakadtam vagy éppen nem jött össze mozdulat. Ott szenvedtem egy órán keresztül. Mikor félre pillantottam Kris éppen felállt a székről és az ajtó felé indult.
- Hova mész? - szaladtam oda hozzá.
- Már késő van. Anyám előbb üzent, hogy mennyek haza. - emelte fel a telefonját.
- Rendben akkor szia. - néztem oldalra.
- Enélkül nem megyek el. - lépett oda hozzám és megint megcsókolt.
A csókunk elég hosszúra sikerült. Közben láb ujj hegyre álltam így már akkor voltam mint ő. Három percig öleltük egymást míg nem elkezdett csörögni a telefonja.
- Na tényleg megyek. Szia. - intett majd kiment az ajtón.
Mikor kiment újraindítottam a zenét és újult erővel kezdtem neki még egyszer a táncnak és sikerült. Hibátlanul letudtam. Levettem a cipőmet és egyenesen a fürdőbe mentem. Lezuhanyoztam és fogat mostam. Boldogan vágódtam le az ágyamra és a telefonomért nyúltam. Felhívtam Blankát.
- Na mi volt? - szólt bele Bí.
- Hát.... - kezdtem el mesélni.
Végighallgatta a fél órás részletes beszámolómat csak le kellett tennünk mivel egy hang szólt, hogy körülbelül harminc másodpercem van. Gonosz ez az ügyfélszolgálat. Miután mindent megbeszéltünk és kimerítettük a kártyámat fáradtan kapcsoltam le a villanyt. Aztán pedig fel és előkaptam a naplómat. Azért mégse hagyhatom üresen ezután a jó nap után? :D

Eredmény hirdetés!

Tudom, hogy  05.09-én lenne de volt időm átnézni az összes blogot és már végeztem is így itt az eredmény! Gratulálok mindenkinek!!:)<3

Legszebb Desing:


Legjobb Történet:





 


 

Legeredetibb Történet:




 

Mindenki csak egy kategóriában lett dobogós!:) Még egyszer gratulálok!<3

Szeptember 22. Hétfő

Reggel fitten keltem. Bár még mindig rosszul éreztem magamat a tegnapi miatt. De azért mondja mindenki róla, hogy talpraesett lány vagyok, mert úgymond túlteszem magam a dolgokon. Blankáról ez nem mondható el, alig akart felkelni.. Anyu csinált nekünk egy-egy szendvicset aztán felkaptuk a cipőnket és mentünk. A sulihoz érve találkoztunk Marcival.
-Sziasztok. - lépett oda hozzánk.
- Szia. - köszöntünk vissza egyszerre Bível. - Mit olvasol? - kukkantottam bele a könyvébe.
- London folyóit. - mutatta fel a borítót.
- Majd elolvasom. - mosolyogtam rá.
- Nem ajánlom neked. Elég bonyolult. - mondta.
- Majd meglátjuk. - válaszoltam.
- Te olvasol valamit most? - kérdezte miközben sétáltunk fel a lépcsőn.
- Igen. A leszármazottat olvasom.
- A nővérem a múlthéten olvasta ki. Neki nagyon tetszett.
- Nekem is nagyon tetszik. - mosolyogtam rá majd megálltam a szekrényem előtt.
Blanka is beállt mellém majd megszólalt.
- Én azt nyáron olvastam el. Nekem is tetszett.
- És most olvasol valamit? - zártam be a szekrényemet.
- Most kezdtem el olvasni nemrég a A sötét ötven árnyalatát. Ajánlom neked az első részét. Ha gondolod oda adom neked. - lépett ki a szekrénye mögül.
- Majd ha végeztem Sandra Palmer fura életével. - nevettem fel.
- Oké. - lépett mellém majd együtt lementünk a nyelvi előadóba.
Csengetéskor Mrs. Thompson lépett be a terembe és megkért mindenkit, hogy maradjunk csendbe mert filmet nézünk. Megnéztük a Diana hercegnő című filmet. Hát engem eléggé meghatott. Kétszer sírtam. Stella néhányszor leszólta a filmet mivel nem divatos ruhában voltak az emberek. Rajtam kívül még Dorka, Blanka, Rebi és Tami nézte. A fiúk egyik része beszélgetett a másik pedig aludt. Marci pedig olvasott. Ezzel hamar eltelt a két angol óránk. A fiúk mind megbánták, hogy nem nézték mivel következő órán ebből írunk. Azt hiszem sok embernek kellesz segíteni. Irodalmon Norbi felhozta témának Diana hercegnőt így a filmről beszélgettünk. A tanár úr örült neki, hogy erről beszélünk. Tulajdon képen ez arra ment ki, hogy irodalomból ne haladjunk tovább és, hogy tudják miről szólt a film. A fiúk egyébként így utólag azt mondták, hogy megfogják nézni a filmet. Nem tudom mi lesz ebből. Lehet néhány ötös. Földrajzon kellő képen felidegesítettük Antal tanárnőt így Simont és Benjit óra közben le feletette. Somin kapott egy gyenge kettest. Benji pedig egy hármast. Sikerült súgnom. Fizikán a szabad eséssel foglalkoztunk. Rémes volt. A fiúk a tanár urat papírrepülővel dobálták. Egyik az arcát találta el mivel éppen megfordult. Norbit ki is küldték az óráról. Fizika után kimentünk az udvarra és az egyik nagy fa alá beültünk Blankával. Ott üldögéltünk ketten. Blanka a telefonját babrálta én pedig az egyik padon ülő Krist néztem. Egyszer sem néztek felénk. Még egy másodpercre se. Egyszer csak kivágódott az ajtó és az öt b-s lány lépett ki rajta. Elől Zitával és Szandival. Mögött a másik három Nóra, Hanna és Petra. Stella mesélte még pénteken, hogy múlthét csütörtök óta egyre csak próbálnak kitűnni a tömegből. Körbe néztek majd elindultak a fiúk felé. Zita leült Domi mellé majd Szandi megállt Kris előtt és elkezdett vele beszélgetni.
- Oda nézz! - böktem meg Blanka vállát.
- Mit? - nézett rám.
Én előre mutattam pont a padra. Blanka lemered mikor meg látta, hogy Zita Domiba karol. Oké akkor ott majdnem elkezdett sírni, ahogyan én is. Stella lépett oda hozzánk.
- Ti meg mit bámuljátok ilyen fancsali képel őket. Blanka menny beszélgess Krissel, Regi te pedig rángasd el onnan Domit. - tette csípőre a kezét.
- Oké. - állt fel.
Oda sétáltunk hozzájuk majd én megfogtam Domi kezét és félre hívtam, Blanka pedig odébb lökte Szandit és elkezdett beszélni Krisnek. Zita egy gyilkos tekintetet vetette rám majd összenézett Szandival aki éppen szerintem gyilkossági tervet eszelt ki Blanka ellen. Bí egy percre rám nézett majd ő is bólintott egyet és én is. Ez azt jelentette, hogy helycsere. Én felültem Domi helyére a padra és Krissel kezdtem el beszélgetni, Bí pedig elment a büfébe Domival.
- Kris! Szeretnék veled beszélgetni. - szólalt meg Szandi.
- Mondjad. - nézett rá Kris.
- Nem itt. Csak kettesben. - tette karba a kezét.
- Amit én tudok azt ők is. - nézett körül.
- Jó mindegy akkor majd leírom emailbe.
- Oké. Feltétlen megnézem. - legyintett egyet.
Szandi hátrafordult és elindult az ajtó felé. Mellette Zita sietett és már majdnem a másik három lány futott utánuk. Szép kis társaság. Hivatalosan is kijelentem, utálom a b-s lányokat.
- Ma nem jöttök el moziba? - kérdezte tőlem Kris.
- Én és Blanka? - néztem rá.
- Igen négyen. Csak Domi jön még.
- Oké.

Rajzon a reneszánsz festészetről tanultunk. Mondhatom nagyon érdekes volt. Ha jól láttam és halottam akkor Ricsi el is aludt. Legalább az a szerencsék, hogy ebből nem felelünk. Óra végén mindenkinek olyan feje volt, mintha legalább negyvennyolc órája nem aludtunk volna. Az utolsó óra után Blankával hazamentünk és megkérdeztük anyut a moziról.
-Nem! Szó sem lehet róla! Hétfő van! - rázta a fejét miközben főzött.
- Kérlek! Megcsináljuk a leckét és kilencre itthon leszünk.
- Megcsináljátok? - fordult felénk.
- Igen.
- Kilencre itthon vagytok?
- Igen.
- Hazakísérnek titeket?
- Akár.
- Jó akkor mehettek. De nyomás leckét csinálni. - tért vissza az előbbi elfoglaltságához.
Egy röpke fél óra alatt megtanultunk aztán elmentem fürdeni és utánam Bí is. Kivasaltuk egymás haját aztán átöltöztünk. A lila félvállas felsőmet vettem fel a fekete, szakadt rövid farmer nadrágommal. Blanka pedig egy rózsaszín toppot egy sima farmerszínű rövid nadrággal. Ötkor már jöttek is a fiúk és mentünk a plázába. Kris vett nekem egy kis adag popcornt és egy kis kólát. Ő pedig egy kis kólát vett magának csak. A moziba még beszélgettünk a bemutatók alatt, sőt még a film kezdeténél is. Csak hát ránk szóltak. Mikor kiderült, hogy egy horrort nézünk eléggé kétségbe estem. Ekkor történt azt, hogy szinte elfelejtődött a tegnapi eset.
- Ne félj! - húzott magához Kris amikor éppen egy sikító csajt húztak be az egyik sötét szobába.
Én inkább nekitámasztottam az arcomat a vállának és csukott szemmel hallgattam. A film végén Kris ébresztett fel.
- Eljöttél aludni? - mosolygott rám.
- Elaludtam? - csodálkoztam.
- Igen. Körülbelül mikor húsz perce ment a film.
- Bocsánat. - álltam fel.
- Semmi baj.
A moziból mikor kiértünk leültünk a mekihez. Ettem egy almás pitét és egy mcflurryt. Fél kilenc körül indultunk el haza.
- Hideg van. - szólaltam meg mikor kiléptünk a plázából.
- Tessék. - bújt ki a pulcsijából Kris. - Vedd fel. - nyújtotta felém.
- De megfogsz fázni. - néztem rá.
- Én nem fázok. - mondta.
Gyorsan kivettem a kezéből és belebújtam. Kicsit nagy volt rám. A hazaúton végig a átkarolta a vállamat. Domi az utcánknál tovább ment mert sietett így Kris kísért minket haza.
- Szia. - mondta Blanka majd beszaladt a házba.
- Szia. - intett vissza Kris.
- Szerintem én is. - mondtam majd megfordultam. - Jajj a felsőd. - fordultam vissza.
- Maradjon csak rajtad. - legyintett.
- Nem! - kiáltottam fel és kibújtam belőle.
Amíg arra az egy pillanatra behunytam a szememet addig ő elindult utána futottam és mentem mellette.
- Tessék. - nyújtottam neki.
- Mondtam, hogy maradjon. - ment tovább.
- Én meg mondtam, hogy nem! - állt be elé.
- Menny aludni. - lépett oda hozzám és nyomott egy puszit a homlokomra. Utána kikerült és ment tovább.
Én megfordultam és csak néztem utána a pulcsival a kezembe. Arra eszméltem fel, hogy anyu kiabál az ajtóból, hogy mennyek vissza mert megfogok fázni. Futás közben felkaptam a pulcsit. Blanka a laptopja előtt ült és francia tanfolyamokat nézett. Én csak lehuppantam az ágyamra és néztem a plafont.
- Nálad ma.. - kezdte mondani.
- Tudom. - válaszoltam. - Azt mondta maradjon nálam. - ültem fel.
- Juj. - tette félre a laptopját.
El meséltem neki, hogy vissza akartam adni de nem engedte és, hogy adott puszit. Ő velem együtt örült. Mintha a testvérem lenne. Még most is rajtam van Kris pulcsija. És olyan Kris illata van. Ebben alszok.

Figyelem!! Lehetőség számotokra!;)

Blogversenyt hirdetek!

Sziasztok! Kedvet kaptam egy blogversenyhez. Bárki jelentkezhet bármilyen bloggal.

kategóriák: - legszebb desing
                  - legjobb történet (dark vagyis vámpíros és egyéb ilyen blogok külön indulnak)
                  - legeredetibb történet (dark vagyis vámpíros és egyéb ilyen blogok külön indulnak)

Jelentkezés: - iratkozz fel!
                   - rakd ki a megjegyzésben található képet a blogodra!
                   - kommentbe linkeld a blogodat. (több blogot is indíthatsz a versenyen)
                   - írd le a nevedet amilyen néven megtalállak a feliratkozók között.
                   - írd le a kategóriákat melyben jelentkezel! (max. 2)


Jelentkezési határidő: 2014.05.02.
Eredményhirdetés: 2014.05.09.

Díjak: 1. hely - egy hónapon keresztül hirdetem a blogot, egy hónapig kint lesz a link az blogon,"oklevél"
          2. hely - egy hónapon keresztül hirdetem a blogot, "oklevél
          3. hely - 3x megosztom a blogját, "oklevél"

Mindenkinek sok sikert kívánok!:)<3
                 

Szeptember 21. Vasárnap

Hivatalos szülinapom. Volt egy hatalmas jó hír. Aztán jött egy rossz. Ami persze kihatott mindenre és mindenkire. De ezen nem tudok változtatni, ahogyan senki sem.

Reggel minden felhőtlen volt. Készületem. Lefürödtem, hajat mostam, kivasaltam. Szerencse, hogy időben elkezdetem készülődni, mivel hatszor öltöztem át. Három között gondolkoztam. Mindegyiket felvettem a biztonság kedvéért kétszer, majd megállapítottam, hogy a kék egybe részes ruhám lesz a jó választás. Persze Blanka végig nézte a szenvedésemet. Ő szíve szerint a rózsaszín szoknyámat vette volna fel a fehér mély kivágású felsőmmel. Anyu viszont a lila szintén egybe részes ruhámra mutogatott. Igen úgy gondoltam, hogy pártatlan maradtam így a kék maradt. Elég szégyen, hogy anyával egy a méretünk de ez van. Ennek következtében lenyúlta a lila ruhát mondván ,,ha te nem, hát akkor majd én,, és kirohant a szobából. Láttam Blanka arcán a könyörgés, hogy ő felvehesse az általa választott ruhát.
- Nyugodtan felveheted. - nyújtottam felé a szoknyát és a felsőt.
- Ú.. Köszönöm. - ugrott a nyakamba. - De ez jól fog nekem  állni? - vette ki a kezemből.
- Persze. - veregettem meg a vállát.
- Akkor megyek és felveszem. - szaladt a fürdő felé.
Én is felkaptam a kék ruhát. Amíg Bí a fürdőben volt én a szobában lévő sminkes asztalom elé ültem és lazán kikentem magamat. Csak egy gyenge alapozó, csillogó szájfénnyel és szempillaspirállal.
- Készen vagyok. Mehetünk. - jött ki a fürdőből Bí.
- Jó. Szólok anyának. - pattantam fel a székből és leszaladtam a konyhába.
- Mi készen vagyunk. - álltam meg anya előtt.
- Na jó nem szokásom csak úgy oda adni az ékszereimet de olyan csupasz a nyakad. Mindjárt jövök. - indult el anya az emeletre.
- Ö.. oké. - fordultam utána.
- Hova megy anyád? - állt mellém apa aki a nyakkendőjét próbálta megkötni.
- Valami nyakláncot hoz nekem. Na add ide. Ne legyél ennyire szerencsétlen. - segítettem neki.
- Mi lenne velem nélkületek. - ölelt át mikor megkötöttem.
- Jó üzletemberhez híven illene már megtanulnod nyakkendőt kötni. - nevettem fel.
- Amíg itt vagytok nincs baj. - nyomott egy puszit a homlokomra.
- Kölcsön vettem a szempilla spirálodat. Én azt otthon hagytam. - kiabált le Blanka a lépcső tetejéről.
- Oké. - válaszoltam.
- Anyukád? - ért le hozzánk.
- Itt vagyok. - magyarázott a lépcsőről miközben egy nyakláncot lóbált a kezében.
- Vigyázz. Le ne ess. - kiáltott apa és odaszaladt anyuhoz.
- Tessék itt van. Fordulj meg. - mutatta a láncot. - Emeld meg a hajadat. - utasított.
- Rendben. - tettem amit mondd.
- Parancsolj.
- Úristen. Ez gyönyörű. - néztem a nyakláncomra.
- Neked adom. Ezt apádtól kaptam az első házassági évfordulónkra. - karolta át aput, anyu.
- Köszönöm. - szaladtam oda hozzájuk és megöleltem mind kettőjüket.
- Na most már mennyünk. Elfogunk késni. - nézett apa az órájára.
- Regina, cipő? - nézett a lábamra anya.
- Kint van az előszobába. - mutattam a bizonyos irányba.
- Akkor tempó, sietnünk kell. - sürgetett anyu.
Gyorsan belebújtam a cipőmbe és már mentünk is. Apa csak úgy száguldott az utcákon. Amikor odaértünk kiderült, hogy anya meg apa nem eszik. Ők bementek a konyhába és főztek. Csak a ruhámat ne kenje össze anyu! :( Amikor oda sétáltunk a nagy megterített asztalhoz már mindenkit ott volt.  A szemmel szabad helyet kerestem. Kettő volt. Az egyik hely Kris és Stella között volt. A másik pont szemben Domi és Tami között. A tegnap este után úgy gondoltam, hogy lehuppanok Kris és Stell közé.
- Sziasztok. - intettem mindenkinek.- Rá ér később a köszöntés.
- Hogy aludtál? - fordult felém Kris.
- Jól.
- Akkor jó. - nyomott egy puszit az arcomra.
Abban a pillanatban ezer és még több pillangó lepte el a gyomromat. Olyan vörös fejem lehetett mintha piros temperát kentek volna rá.
- Gyerekek. Választottatok? - lépett mögém anyu.
- Igen. - kiáltott fel Norbi.
- Rendben akkor felveszem a rendelést. - vette elő a kis noteszét anyu.
Mindenki sorolta a kívánt ételt.
- És te, Regina? - nézett rám anyu.
- A szokásosat. - mosolyodtam el.
- Rendben. Akkor hamarosan érkezik az ebéd. - szaladt el anya.
Ott mindenki egyszerre kezdett el beszélgetni. Blanka velem szemben éppen Tamival beszélgetett. Stella Dorkához fordult.
- És milyen tizenötnek lenni? - nézett rám Kris.
- Átlagos. Semmi nem változott. - vontam meg a vállamat és felé fordultam.
Pár percig csak néztem és ő is engem. Majd közelebb hajolt és megcsókolt. A csók közben arra lettem figyelmes, hogy fokozatosan beállt a csend. Hirtelen elkaptam a fejemet és Blanka felé néztem. Vigyorgott. De ahogy körbenéztem, hát mindenki minket nézett. Voltak döbbent szempárok. Valaki örült. És majdnem sírt. Domi. Félve néztem felé.
- Itt a leves. - lépett ki anya a dupla szárnyú ajtón.
- Kaja!!! - kiabálta Simon.

A nap további részében nem történt nagyon semmi. Kris már nem közeledett délután. A kommunikációnk is megszűnt. Mindenki elvolt. Én vagy Stellával vagy Blankával beszélgettem.
- Na emberek. - állt fel Ricsi. - Anyám újraházasodik. Őszi szünetben lesz az esküvő és mindenki megvan hívva.
- De akkor már hideg van. - szólt közbe Simon.
- Igen ez igaz. De nem itt lesz. A csávó aki a nevelő apám lesz amerikai aki két éve van itt. Azt akarja, hogy az egyik bahamai szigeten legyen megtartva. Aztán meg azt mondta azt hívok akit akarok... Mindenkinek fizeti a repülő jegyet. - ült le.
- Az nagyon zsír! - ugrott fel Benji.
- Szóval ez a programotok. Mindenki jön! - zárta le a témát Ricsi.
- Akkor ajándékozzunk! - pattant fel Blanka és megkerülte az asztalt.
Amíg ő körbejött én felálltam.
- Tessék! Boldog szülinapot. - nyomott egy kis dobozt a kezembe és megölelt.
- Köszönöm.
- Naaaaa... Nyisd ki!! - ugrált.
- Jó. - nyugtattam le.
- Úristen de szép! - emeltem ki a dobozból egy nyakláncot.
- Tudtam, hogy tetszeni fog. - válaszolta.

Mindenki sorba jött ki hozzám. Kaptam könyvet és nyakláncot is. De a legjobb ajándékot Bazsitól kaptam.
- Tessék. Boldog szülinapot. Remélem tetszik. - nyújtott felém egy táskát.
- Köszönöm. Ú ez mi? - nyúltam bele a táskába.
Egy felsőt húztam ki amin én és Bazsi voltam. De karika túra képében.
- Ez nagyon jó. - ugrottam a nyakába.
- Bíztam benne, hogy majd tetszik neked.
- Kris te jössz. - szólalt meg Dorka.
- Nem ő már tegnap ide adta. - legyintettem.
-Tessék. Még egyszer boldog szülinapot. - nyomott a kezembe egy kis csomagot.
- Nem. Ezt nem fogadhatom el. - nyújtottam felé.
- Tartsd meg. - motyogta.
- De...
- Mondom a tiéd. - mondta idegesen.
- Most mi bajod? - léptem oda hozzá.
- Semmi.
- Persze. Akkor nem így viselkednél. - léptem még közelebb hozzá.
- Mondom semmi. - lökött odébb majd kiment az étteremből.
- Ez meg mi volt? - kérdezte Blanka akinek nekicsapódtam.
- Én nem tudom. - válaszolta Domi.
- Jól vagy? - lépett oda hozzám Bazsi.
- Persze. - válaszoltam halkan.
- Lassan megyünk. Vagy már mehetünk? - jött oda anya.
- Mehetünk. - mondta Blanka.
- Oké akkor itt hagyom Dávidot, hogy rakjon rendet.
- Jó mi kimegyünk kocsihoz. - szólaltam meg.
- Akkor sziasztok. - mondtam mindenkinek mikor kiléptünk az ajtón.
Kris az épület sarkánál állt a telefonjával a kezében.
- Oda megyek. - néztem felé.
- Rendben, de vigyázz. - simította meg a vállamat Bí.
- Meglesz. - néztem rá, majd elindultam.
Nem jutottam nagyon a közelébe, mert teljesen lefagytam mikor megjelent Zsanett. Ahogy a nyakába ugrott és utána belekarolt. A sírás fojtogatott. Mi lett vele? Néhány órája még velem csókolózott. Erre most idehívta ezt a szőke tökélyt. Megszakad a szívem. Én csak lehajtottam a fejemet. Kitört belőlem a sírás. Majdnem össze estem. A szerencsém az volt, hogy Domi még ott volt és éppen elkapott. Anyát marta az idegesség, apa hát valójában nem tudom, hogy ő mit csinált.Domit hazavittük aztán pedig hazamentünk. Engem képletesen Blanka felcipelt a szobámba. Ott lerogytam az ágyra és sírtam.
- Nem bontod ki, hogy mit kaptál tőle? - nyújtotta felém a kis csomagot.
- Hát jó. - motyogtam.
A kis kék szalagot leszedtem róla majd kicsomagoltam. Egy ékszer doboz volt benne. Amikor kinyitottam egy balerina kezdett el táncolni zenére. Gyönyörű.
- Ez nagyon szép. - ült le mellém Bí.
- Az. - mondtam.
Ott bámultam a kis dobozt és benne a táncoló lányt.
- Az ott mi? - nyúlt bele és Bí és kivett belőle egy cetlit. - "Olyan mint te, tökéletes". -olvasta fel.
- Úristen. - mondtam majd kitört belőlem a sírás.
- Nyugi. - vette ki a kezemből Blanka a dobozt majd megölelt. - Minden rendben lesz. - simogatta a hátam.
- J-j-jó. - nyögtem ki.

Egy darabig sírtam majd elmentem fürdeni. Befeküdtem az ágyamba, de aludni nem tudtam. És még most sem tudok. Szerintem jobb lenne, ha már el se aludnék. Lassan hat óra. :(