Szeptember 19. Péntek

Blanka ma úgy döntött, hogy ideje mennünk suliba. Neki volt kedve nekem nem. Ez van. Anya reggelire csinált nekünk pirítóst. A suliba menet végig beszélgettünk és nevetgéltünk. Mikor beértünk a suliba felment a lépcsőn és pakolásztunk a szekrényünkbe. Percekkel később a hatos társaság rontott ki a folyosóra.
- Sziasztok. - köszöntünk de már futottak is el.
- Szia. - halottam egy hangot. Hátrafordultam és Edi volt az. - Ti itt? - döbbent meg.
- Igen. - válaszolt helyettem Blanka.
- Beszélhetünk kettesben? - fogta meg a kezemet Edi.
- Igen. - válaszoltam és elkaptam a kezemet.
Kicsit félre vonultunk. Blanka figyelmesen végigkövette a beszélgetésünket. Addig nem ment be a folyosóról.
- Figyelj! Az a tegnapi csók.. - mondta volna tovább de félbeszakítottam.
- Felejtsük el. Nekem nem jelentett semmit. - sütöttem le a fejemet.
- O.. Rendben akkor legyen úgy. - szomorodott el.
- Kérlek senkinek egy szót se. - fogtam meg a vállát.
- Oli tudja. - nézett a földre.
- Csak ő. És ez így van rendjén. Nekem is tudja Blanka. És én tényleg sajnálom. - öleltem meg.
- Nincs baj. - mosolyodott el. Persze ez nem természetes mosoly volt.
- Na mi volt? - kérdezte Bí mikor odamentem hozzá.
- Megbeszéltük. Csak négyen tudunk róla és elfelejtjük. - indultam el a terembe.
- Sziasztok. - köszöntünk.
Már mindenki ott volt vagyis majdnem. A hatos társaság éppen a suliban futkározott, Marci elmondása szerint Bazsi a büfében volt. A többiek mind ott voltak. Háromnegyed nyolcig Dorkával és Stellával beszélgettünk. Így előre ahogy Blankát elnéztem teljesen megfeledkezett a szüleiről. Vagyis na, nem sírt, nem volt szomorú. Teljesen boldog volt. Magamat viszont elnézve nagyon is rosszul vagyok. Hiányzik Kris, apu Amerikába utazik, Anyu sokat dolgozik. Egyszerűen nem jó semmi. De ez most nem erről szól. Blanka most jól van és ez a lényeg. Lassan indultunk a tesiterembe. Nem szeretjük mert a másik két osztály velünk van. Pfuj. Elvoltunk három csapatban focizott mindenki mivel Hollóházi nem volt ma. Mindenki örült. Vagyis szerintem. Ma is volt szerencsém megtapasztalni a pofára esést. Bettina megint fellökött új rekordot döntve, ma ötször sikerült kigáncsolnia. A térdemen gyakorlatilag nincs bőr. De az esésekben az volt a legjobb, hogy mindig Kris állított fel vagy Domi. Hetek óta az idegesíti, hogy ez a két fiú az én társaságomba van. Betti láthatólag nagyon is bele van esve Krisbe vagy Domiba. Ez még nem volt alkalmam kideríteni. Tesi után jött a rettegett német. És feleltem. Kettes lett. Hát igen nem nagyon szeret Bordás, így nem érdekelte, hogy nem voltam itt a héten. Ennyit erről. A csengetés megmentett minket és amint kilépett Bordás tanárnő abban a pillanatban váltotta Boldog.  Ő az egyik kedvenc tanárom ez ma ki is derült. Kérdezgetett rólunk, de inkább Blankáról. Ezzel az osztályt megmentettük a feleléstől. Angolon szöveget fordítottunk és mindenki kapott rá jegyet. Tizenhat ötös született. Ilyen se volt még. Kizárásos alapon angol az osztály erőssége. Ofin kedvesen köszöntött minket Molnár. Beszélgettünk és megdicsérte az osztályt, hogy aránylag nagyon jók voltunk. A fizika elmaradt így hamar haza mehettünk. Otthon Blankával elkezdtünk vitatkozni és párnával dobáltuk egymást (ilyen vicces vita volt). Egyszer csak csengettek.
- Nyitom! - rohantam.
Megálltam az ajtó előtt és már nyitottam is.
- Szia. - köszönt Kris.
- Ó szia. - dobtam le a párnát a kezemből.
- Jöttök parkba? - nézett rám.
- Persze. - mondtam és fejbe kapott egy párna.
- Juj. Nem halottam, hogy csengettek. - lépett oda hozzánk Bí.
- Nem baj. - mondtam nevetve.
- Akkor készüljetek. - mondta.
- Gyertek be. - intettem.
Domi és Kris a kerítésnem döntöttem a járgányokat és bejöttek. A fiúk leültek a nappaliba mi meg felmentünk. Vagyis pontosabban felkergettem Blankát és még megütöttem párszor a párnámmal. Felvettem a kedvenc szürke fehér feliratos lógós felsőmet és a lila rövidnadrágomat és persze hozzá a fekete vans cipőmet. Még összepakoltuk a balett cuccunkat, hogy majd onnan tudjunk menni edzésre. Ismét úgy mentünk, hogy a kormányon ültünk. Újra a nagy csapatban. Igaz nekünk ötkor mennünk kellett. Iza ma tartotta a "meghallgatást" a hattyúk tavához. Főszerepben velem és Blankával. Felváltva megkaptuk. Nagy boldogság van. Anya mikor meghallotta azt mondta holnap nagy vacsorát kapunk.  Este igen csak fáradtan estünk be az ágyba. És én nem tudtam elaludni. De még most sem.

Szeptember 18. Csütörtök

Ma nem volt számumra érdekes szakkör így egész nap ott voltunk. Vagyis majdnem.
Miután megreggeliztünk zenét hallgattunk és beszélgettük. Elég meglepő volt mikor a szobaajtómon belépett Stella, Dorka, Oli, Edi, Domi és Tami.
- Megyünk moziba! - köszöntött minket Domi.
- Milyen jó tudni. - mondta Bí.
- Na gyertek már. Egy új filmet adnak ma. - rángatta meg a kezemet Tami.
- Ismertetem, hogy nincs választás. Jöttök és kész! - mondta Stella.
- Ö.. Oké. - mondtam zavartan. - És a többiek? - néztem körül.
- Csá! - lépett be az ajtón Ricsi, Benji, Kris, Rebi, Bazsi, Norbi, Simon és még Marci is.
- Hello. - illetődtem meg.
- Akkor jöttök? - nézett rám Edi.
- Igen. - nyúltam a táskámért.
- Így jössz? - mutatott rám Ricsi.
- Ja, nem. - néztem magamra.
Gyorsan beszaladtam a fürdőbe és lecseréltem a One Directionos széthordott pulcsimat és szakadt halásznadrágomat egy lilásrózsaszín rövidnadrágra és egy bő fazonú fehér, feliratos rövid ujjút. Elkészültünk és elindultuk. Lassan megrohamoztuk kisebb társaságunkkal a plázát és elég nagy hanggal. Az emberek lestek minket mindenfelől. Tényleg hangosak voltunk. A mozinál Edi és Oli megvette mindenkinek a jegyeket aztán jött a büfé. Oké a tegnapihoz hasonlóan jól feltankoltunk. Akik voltak mind ugyan azt rendelték a többiek általánosságba közepes kólát közepes ppopcornnal vettek. Most kivételes csak kólát vettem meg gumicukrot. Egy sorban ültünk mind. Engem közrefogott Edi és Tami. Blanka és Kris a lehető legmesszebb ültek tőlem. De mint tegnap, Edi ma is átkarolt és fogta a kezemet. Jó egyre közelebb került hozzám. Talán túlságosan is. De jó volt és tényleg úgy érzem szeretnek engem, vagyis na izé az. A film kemény két óra volt. Végigszenvedtem. Tényleg, engem annyira nem érdekelt. Nagyon nem.
- Ennyire érdekes? - kérdezte közbe Edi.
- Nem tetszik. - mondtam szimplán.
- Ki menjünk? - nézett rám.
- Nem kell. Már kibírom. - sóhajtottam és ráhajtottam a fejemet a vállára.
Ő csak megsimította a szabad kezével a másik vállamat és már nézte is tovább a filmet. Oké a film maradék részét végigaludtam. Tami szólt oda nekem, hogy szerintem miért kellet leugrani a két főszereplőnek a hídról. Nem tudtam miről beszél így csak furcsán néztem rá. Letudta egy legyintéssel és Rebi felé fordult. Ők megtárgyalták. Amíg mentünk ki Edi továbbra is fogta a kezemet mikor pedig kiértünk a folyosóra felé néztem.
- Ne haragudj de... - néztem le a kezünkre.
- Persze értem. - szólt és elengedte a kezemet.
- Remélem ne haragszol. - fogtam meg a vállát.
- Dehogy is. - mondta és kínos mosollyal megfogta a tarkóját.
- Na gyere. - indultam el.
 - Oké. - jött utánam.
Beültünk mekizni és három asztalt összetoltunk. Szűkösen de elfértünk. Ittam egy kólát és ettem két almás pitét.
- Szerintem én megyek. - álltam fel.
- Miért? - fordult felém Blanka.
- Maradj nyugodtan. - szóltam rá.
Kitoltam székemet és Kris állt fel.
- Hazakísérlek. - szólalt meg mellettem Edi. Kris rögtön vissza ült.
- Oké. - mondtam.
Együtt sétáltunk ki a plázából. Mikor kiértünk megfogta a kezemet. Én óvatosan ránéztem az összekulcsolt kezünkre.
- Baj? - nézett rám.
- Nem. - mosolyogtam rá.
 És tényleg. Akkor ott örültem . Fel-fel mosolyogtam, viszont akkor belecsapott a fejembe a fejfájás. Nem nagyon beszélgettünk. Inkább csak csendben sétáltunk haza. A kapuban megálltunk és elkezdtünk búcsúzkodni.
- Na én megyek. Kezd hideg lenni. - dörzsöltem a karomat.
- Oké. - lépett oda hozzám. És megölelt.
Nagyon nem erre számítottam akkor. Bár már most bánom de közel hajoltam hozzá. Majd vette a dolgot és megcsókolt. Nem tartott sokáig aztán elléptünk egymástól.
- Szia. - intettem neki.
- Hello. - húzott még egyszer magához és megölelt.
Besétáltam és azonnal átgondoltam a történteket. Hibát követtem el. Nagy hibát. Nem szabadott volna csókolóznunk. Nagyon nem. Két órával később Blanka is beesett. Elkezdett nekem hadarni, hogy miről maradtunk le és stb. Oli megölelte, Domi adott neki puszit, Kris a távozásunk után rögtön ment. Úgy érzem ebből még baj lesz. Nagy baj. Végül jött az én mesém. Bí nagy kitágult szemekkel és döbbent arccal nézett rám.
- Ez most komoly? - eszmélt fel.
- Igen. - sütöttem le a fejemet.
- Ebből még lesznek problémák a barátságotokban. - állt fel az ágyról és az ölébe vette a laptopját.
Én is ezt tettem és egymás mellett ülve neteztünk. Viszont Blanka vár a konyhában. Rohanok.

Figyelem!!!!!!!

Kedves olvasóim!

Könyvet szándékozom írni a blogból, de sok minden megváltozik! Könyvben nem fog szerepelni az SZJG! Írtam egy emailt Laurának és válaszoltak rá, hogy nem szeretnék ha felhasználnám a szereplőket és bármit is a Szent Johanna Gimiből. Így a történet részben módosul. Szóval amikor a könyvet a kezetekben fogjátok tartani akkor a történet más lesz! Úgy gondoltam ezt közlöm veletek. Köszönöm minden olvasónak, hogy jelen van!
Puszi mindenkinek!!♥

Szeptember 17. Szerda

Ma a nap szuper volt. Reggel felkeltünk és ettünk. Blanka reggeli után eléggé sírt. Nagyon.
-Ne sírj!!- simogattam meg a vállát. - Gyere mennyünk a balett terembe. - ajánlottam fel.
- Oké. - mondta.
Felsiettünk és átöltöztünk. Egy közös koreográfiát csináltunk. Félig meg is voltunk. Csak mikor az időre néztünk. Hát, tíz percünk volt, hogy suliba érjünk olvasókörre. Mondhatom villám sebességgel öltöztünk át és futottunk a suliba. Beértünk a könyvtárba.
- Jó napot!- köszöntünk  Bajor tanár úrnak.
- Üdvözöllek titeket. - mondta és intett, hogy üljünk le.
Leültünk az egyik, talán tizedikes lány mellé. Összesen mi ketten mentünk és így együtt voltunk nyolcan. Nem valami híres az olvasókör. Kár, szerintem tök jó.
- Ma Lucy Maud Montgomery Anne válaszúton című könyvéről fogunk beszélni. - mutatta fel a könyvet.
Megörültem. Már háromszor kiolvastam. Talán az egyik legklasszabb könyv amit valaha olvastam.
- Van valaki aki már olvasta? - nézett körbe Bajor.
- Én. - tettem fel a kezemet.
- Ennek örülök. - mondta és már kezdett is mesélni róla.
Blankának nem nagyon tetszett. Nekem viszont nagyon is. Mikor vége volt boldogan mentünk ki a könyvtárból. Kifelé leszólított az a fiú aki tegnap rajzszakkörön rajzolt le engem.
- Szia. Tetszett? - kérdezte.
- Szia. Igen. Nagyon. - válaszoltam.
- Akkor fogsz jönni?
- Valószínű. -mosolyogtam.
- Egyébként Matyi vagyok. - mondta hirtelen.
- Én Regi. - motyogtam.
- Nekem mennek. De majd még beszélünk. Szia. - hadarta és elszaladt.
- Csá. - ugrott oda hozzánk Ricsi.
- Hali. Te egyedül? - néztem körbe.
- Dehogy. Ben, Oli és Edi mindjárt itt vannak. - nézett maga mögé.
- Nem jöttök moziba? - kérdezte Blanka.
- De! Mit nézünk?
- Még nem tudjuk. - mondtam.
- Hello lányok. - üdvözölt minket Oli.
-Mizu veletek? - kérdezte Benji.
- Megyünk moziba. - válaszolta Ricsi.
- Mit nézünk? - karolt át Edi.
- Majd ott kiválasztjuk a filmet. - válaszoltam.
- Akkor mennyünk. - vágták rá.
- Domi és Krisz? - nézett rám Benji.
- Nem hívtuk őket. Ők nincsenek itt. - mondta Bí.
- Pedig ők poénból bementek sakkra. - döbbent le Oli.
- Poénból? - néztem rá furán.
- Nem tudtak sakkozni. - mondta Edi.
- Á értem. - mosolyodtam el.
- Ott vannak! - mutatott a lépcső felé Oli.
- Sziasztok. - léptek oda hozzánk.
- Jöttök moziba? - kérdezte tőlük Ricsi.
- Persze. - mondta Kris és rám nézett.
- Akkor mennyünk. - karolt át Edi.
Elsétáltunk a plázába és megvettük a jegyeket. A büfében vettem magamnak egy nagy popcornt egy közepes kólát egy kis gumicukrot. Blanka egy közepes popcornt közepes kólával , Edi egy nagy popcornt nagy kólával  és hozzá egy nachost sajtöntettel, Oli közepes popcornt közepes kólával, Benji nagy popcornt nagy kólával és három csokival, Domi nagy popcort nagy kólával és gumicukorral, Kris pedig egy kis popcort közepes kólával kért. Amikor bevásároltunk már mehettünk is be a terembe.  Sorba mentünk be, Domi, Blanka, Oli, Edi, Én és Kris. Idő közben kiderült, hogy a film horror. Milyen jó. Éppen egy nőt kínoztak. Inkább becsuktam a szemem és Kris felé fordultam.
- Félsz? - kopogtatta meg a hátamat Edi.
- Kicsit. - fordultam fel és megakadt a tekintetem Krisébben.
- Nyugi. - karolt át Edi.
- Oké. - dőltem rá a vállára.
Elég elviselhető lett a moziba, hogy Edi átkarolt meg folyton nyugtatott. Nyugis volt minden egészen addig amíg Kris meg nem fogta kezem. Kicsit felemeltem a fejemet és ránéztem.
- Tudtommal barátok. - ingattam a tekintetem közte és a kezem között.
- Oké. - mondta és elengedte.
Én hülye ááá. Még most sem hiszem el. Edi visszahúzott magához és megnéztük a maradék tizenöt percet. Igaz jó volt, de azért még rémeket látok. A moziból úgy jöttünk ki, hogy Edi még mindig átkarolt. Oli pedig Blankát. Mellettük ott ment Benji és Kris mellettünk pedig Domi és Ricsi.
- Meki? - fordult felénk Benji.
- Ez alap. - mondta Edi.
- Na akkor mennyünk. - fordult vissza.
Leültünk egy asztalhoz majd leadtuk a rendelést Dominak, Olinak és Edinek. Kicsit később Benji is ment. Amíg Kris és Ricsi a filmről beszélgettek, mi addig megvitattuk Oli és Edi viselkedését. A megállapításunk ultra édesek. Kicsit nyálas de tényleg azok voltak.
- Parancsolj. - rakta le elém Edi a kért kaját.
-Köszi. - fettem a kezembe a szívószálat.
Kólát ittam és csirkefalatrokat ettem. Utána megettem három almás pitét és egy mcflurryt közösen Blankával. Jól szórakoztunk. Együtt mentünk mind. A mi utcánknál lekanyarodunk négyen. Én, Blanka, Edi és Oli. Juj előre írtam magam. A kapuban elbúcsúztunk.
- Sziasztok. - mondta Blanka és bement a házba.
- Én is megyek. - mondtam Edinek.
- Oké, Szia. - ölelt meg és kaptam tőle egy puszit.
Még intettem neki és Olinak aztán bementem. Bent jött a beszámoló. Anyunak mindent elmondtunk. Utána a szobámban megvitattuk még legalább háromszor az Oli Edi dolgot.

Szeptember 16. Kedd

A második szakkörös hét! Viszont nem volt olyan boldog mint gondoltuk. Nagyon nem. Blanka még mindig rossz kedvű és bánatos. Ez az egész osztályra kihat és így órán sem viháncolunk. A tanárok azt hiszik betegek vagyunk. Ma három egyes, kettő négyes és egy ötös talált gazdára. Talán lehet tényleg betegek vagyunk.

Reggel Blanka nagy táskás szemekkel kelt fel. Nekem meg jó kócos hajam volt. Nem igazán éveztük a reggelt. Anya a konyhában reggelivel várt minket. Blanka nem evett. Én attól függetlenül betoltam az egész tányér palacsintát. Utána unottan és kissé lehangoltan indultunk el a suliba. A terembe felérve mindenki ránk pillantott. Oké nem vagyunk valami nagy szám de azért, hogy mindenki minket bámult amíg le nem ültünk az már túlzás.
-Mi a baj Blankával?-jött oda hozzám Oli és hátrébb húzott.
-Ööö...-dadogtam mire mindenki körém gyúlt és most nem túlzok.
-Na mi baja?-fogta meg a vállam Domi.
-Tudom mindenki aggódik, de...-akadtam meg.
-Bökd már ki!-kiáltott rám Stella.
-Nem mondhatom el.-hajtottam le a fejemet.
-Na ne..-döbbent le Kris és átnézett a vállam felett Bíre.
-Viszont ne kérdezgessétek tőle. Nem nagyon szeretne róla beszélni.-szóltam rájuk mielőtt megrohamozzák.
-Hát.. rendben.-mondta Edi mire mindenki bólogatni kezdett.
Jó ezt lerendeztük. Senki nem nyaggatta. Azon kívül, hogy senki nem kiabált meg semmi azért volt hangzavar. A folyosóról beszűrődött a zaj és sulirádióból üvöltött valami két hetes zene amit már mindenki lyukassá hallgatott és kezdett unalmas lenni. Tóth tanár úr nem volt ma, így Gazdag Imre a matek tanár jött be órára. Nem örültünk mert kijelentette, hogy dupla matek. Mindenki fájdalmas tekintettel figyelte a tanárt mikor felírta az első feladatot a táblára. Oké muszáj volt így minden feladatot megcsináltunk. De óra közben kopogtak.
-Elnézést Blankát szeretném megkérni, hogy fáradjon le az igazgatóhoz.-lépett be a terembe Molnár.
Blanka fel állt és elindult ki.
-Tanár úr mehetek én is?-pattant fel Oli.
-Nem. Senki nem jöhet.-zárta be az ajtót mikor Bí kilépett.
Na itt borult a tanulás és mindenki találgatni kezdett. Egy idő után mindenki úgy sugdolóztak, hogy engem néztek. Az idegesség rám tapadt és kezdtem feszengeni. Szünet után a termünkbe visszajött Blanka az ofi és az igazgató kíséretében.
-Regina! Pakolj össze Blankával haza mentek, vagyis hozzátok és a hétre igazolás kaptok. A délutáni szakkörök bemutatójára persze visszavárunk titeket.-magyarázta az igazgató.
-Ö.. Rendben.-álltam fel és már pakoltam is be a táskámba.
Blanka mellé beálltam és elköszöntem az osztálytól. Az igazgató kísért ki minket ahol anyu már várt ránk.Utólag kiderült, hogy Molnár mindent elmondott az osztálynak. Mikor hazaértünk Bível felsiettem a szobámba és ő csak ledobta a táskáját és levágódott az ágyra. Abban a pillanatban kitört belőle a sírás. Én leültem mellé és simogattam a hátát.
-Mi volt?-kérdeztem.
-Anyu bejött és beszélt Hankával. Kiírtak minket mivel egyedül nem lehettem itt nálatok.-hadarta mielőtt el nem sírta magát.
-És anyukád?-kérdtem kicsit halkan és félve.
-Apával elmentek beadni a...-folytatta volna de teljes erőből elkezdett zokogni.
-Hoztam nektek enni.-jött anyu egy tál melegszendviccsel.
-Oké.-mondtam és intettem anyunak, hogy nem alkalmas az időzítés.
Szó nélkül letette a tálcát és már ki is ment a szobából. Blanka egy jó idei sírt még aztán azt hiszem kiszáradt a szeme.  Hirtelen észbe kapott és részletesen elmondta, hogy mit mondott neki az anyukája. Oké kissé ledöbbentem, mert ez szörnyű volt. Soha nem akarom, hogy az én szüleim ilyen helyzetbe kerüljenek. Eléggé sokat veszekednek de azért remélem nem lesz semmi komoly nálunk.

Délután vissza mentünk a suliba. Ma rajszakkör, énekkar és sakk van. Egyöntetűen a rajzot választottuk. A suliba nem találkoztunk senkivel a osztályból. Pedig úgy volt a rajzot választják. Mi szépen beültünk a terembe és vártuk, hogy kezdjék.
-Üdvözlök mindenkit szeretettel. Ma a rajszakkörön csatlakozhattok a többiekhez és önarcképet csinálhattok magatokról. De nem szimplán tükörbe néztek. Ki kell tapogatni az arcotokat. Mindenki kap magához egy szakköröst és ő is csinál rólatok portrét majd összehasonlíthatjátok. Mindenkinek jó szórakozást kívánok.
-De jó.-súgtam oda Blankának.
-Nekem is tetszik-mosolyodott el.
Hurrá felvidult. Innentől kezdve jó kedve volt. Engem egy tizedikes fiú rajzolt le. Elég profi lett. Bít pedig egy tizenkettedikes lány. Nagyon sokat nevettünk mikor össze hasonlítottuk a rajzokat. Az enyém káosz lett. Viszont a Blankái még jó is volt. A szakkör után eldöntöttük, hogy felírjuk a rajzot. Nagyon tetszett, de nem csak nekem szerencsére. Mikor haza értünk senki sehol. Éhesek lettünk így lehoztam az emeletről a melegszendvicseket amiket még anya  hozott fel. Csak megmelegítettem és már ehettük is. A délután további részében filmet néztünk és beszélgettünk. Egy idő után unatkozunk és nem találtunk normális filmet és rajzoltunk. Elterveztük, hogy holnap megyünk moziba és majd mekizni is. Jó ötlet volt. Este anya díjazta is. Legalább lefoglalom és nem fog a családi problémáival. Ez a szakkör után ki volt pipálva. Nagyjából nem gondolt rá és jó kedve volt. Éhes vagyok. Megyek Blanka után.

Szeptember 15. Hétfő

Hivatalosan is megváltás volt a mai nap. Na de mindent szépen sorjában.
Reggel elég rossz kedvem volt. Igaz nem volt kócos a hajam és még a szemem alatt se voltak ott a táskák. Még a kedvenc nyári ruhámat is feltudtam venni, de így se volt semmihez kedvem. Sétálva indultam el és úgy gondoltam, hogy a héten már eltörlöm a ,,egy percre megállok Blankáék háza előtt,, szokásomat. Hát nem sikerült. Mikor oda értem Blanka állt a kapuban.
-Nagyon sajnálom.-ugrott a nyakamba.
-Mégis mit?-toltam kicsit távolabb, hogy belenézhessek a szemébe.
-Hogy nem szóltam, hozzád és haragudtam. Miközben nem is te vagy a hibás!-borult újra a nyakamba.
-Sajnálom.-kezdtem el könnyezni.
-Újra barátok?-kérdezte sírva és a nyakláncát az enyémhez nyomta.
-Újra.-ragadtam meg az enyémet és már egy lett belőle.
-Nagyon hiányoztál!-mondta és elindultunk.
-Te sokkal jobban.
-És akkor ma torna, foci vagy kézilabda?-mosolygott rám.
-Én a kézilabdára gondoltam!-néztem rá.
-Én is.-kiáltott fel.
Együtt lépkedtünk a sulihoz, a portán a belépőkártyákat bemutattuk majd mentünk a nyelvi előadóba. Mindenki ott ült már. És nagy meglepetésemre köszöntek is. Vagyis majdnem mindenki. Kris nem. Vajon miért. Ő az egyetlen aki még nem békélt meg velem. Milyen jó nekem.
Angolon egy filmet néztünk angolul és angol felirattal. Dupla óra lett belőle így az angol kultúra ma elmaradt. Viszont a következő angolon írunk a filmből. Körülbelül a fél osztály figyelt csak. Úgy gondolom ebből még nagy puskázások lesznek. Milyen jó. Az irodalomról inkább csak egy szót mondok. Káosz. Nagyon kikészítettük Bajor tanár urat. Nagy sikerrel ez az óra első öt percében sikerült így úgy döntött, hogy feladja nekünk az anyagot. Éljen. A földrajz óra simán ment, Simon felelt hármasra. Csupán azért mert Tami súgott neki. Simon most nagyon hálás. Tényleg egész nap Tamara nyakába volt. Szegény kikészült tőle, szerintem ennyi kocka dumát még soha nem hallott.Fizikából Marci felelt. Mondanom se kell ötös lett. Fazekas tanárnő rémálom képet rajzoltatott velünk. Elég érdekes feladat volt. Mindenki alkotott, viszont én nem tudtam mit rajzoljak. Csak az járt a fejemben, hogy Kris hozzám se szól majd végül tettem mindenre és elkezdtem dolgozni. Annyira belefeledkeztem a rajzolásba, hogy Marci szólt rám, hogy be kell adni. Készen voltam így nem volt semmi akadálya. Sorba osztályozta le a rajzokat a tanár viszont egy rajznál elakadt. Éreztem, hogy a enyém, de mégse. Mikor felmutatta egy lány és egy fiú csókolóztak. A háttérben egy fiú állt és sírt. Hirtelen hátrafordultam és ránéztem Domira. Ő is rám pillantott majd lehajtotta a fejét.
-Kristóf elmagyaráznád, hogy miről szól a rajz?-nézett egyenesen mögém a tanár.
-Nincs szándékomban.-fonta össze két karját maga előtt.
-Hát rendben. Ötös.-rakta a többi leosztályozott rajzra.
Még három rajz volt. Aztán a lemerd a rajzra Fazekas. Felmutatta majd körbenéztem. Mindenki ámulattal és döbbenettél nézte a rajzomat. Egy lány áll arc nélkül és könny folyik le z arcán. Neki háttal egy fiú áll és karba tett kézzel bámulna lefelé. Vagyis csak ezt ábrázolja mivel a fiúnak sem volt arca. Nevet elfelejtettem írni rá így tanár megszólalt.
-Ez ki?-nézett végig az osztályon.
-Enyém.-emeltem fel szépen lassan a kezem.
-Miért nincs arcuk?-kérdezte a tanárnő miközben újra a rajzomra pillantott.
-A tehetetlenséget jelképezi.-néztem a padomra szomorúan.
-Ötös.-firkantott egyet lapra.
Az óra maradék öt percében a padomat bámultam. Amikor csengettek megakartam várni még mindenki ki megy a teremből azonban egy alak megállt előttem.Kris volt az.
-Tehetetlenség?-kérdezte.
-Igen.-néztem fel rá.
-Úgy gondolod nem tudsz semmit tenni?-guggolt le mellém.
-Igen. Megbántottalak és nem beszélsz velem.-álltam fel és indultam volna ki a teremből de megragadta a karomat.
-Igen megbántottal. De nem csak te vagy a hibás. Vagyis nem is te vagy.-húzott vissza.
-Szükséged van rá.-néztem ki az ablakon.
-De rád is.-mondta.
-De rá jobban.-néztem vissza rá.- Menny hallgasd meg mit mondd.-néztem az ajtó felé.
-Igazad van.-engedte el a kezemet.
-Siess.-mondtam és ő már ki is lépett a teremből.
Blanka az aulában várt engem. Elmeséltem neki mi volt miközben kiment a suli elé. Megálltunk és vártuk Dorkát és Stellát. Az ajtón viszont Domi és Kris lépett ki. Beszélgettek és mind ketten mosolyogtak.
-Regi beszélnünk kell.-lépett oda hozzám Kris és odébb mentünk.
-Figyelj! Köszönöm igazad volt. Viszont inkább legyünk barátok.-mondta és megölelt.
-Igen jobb lesz így.-hunytam be a szememet.
Elfogott a boldogság viszont a szomorúság is mert én egyáltalán nem így gondoltam. Sőt soha nem tudom ez gondolni. Csak barátok. Olyan szörnyű egy mondat. Nem szeretem. A kis beszélgetésünk után vissza indultunk mind a suliba. Stellával, Dorkával és Blankával indultunk a kézire. Domi és Kris pedig mentek a parkba. Nem szeretika focit. Mind átöltöztünk  és bementünk a tornaterembe. Nagyon sokan ültek a lelátókon. Hollóházi kijelentette (ő tartja az edzéseket), hogy csak három embernek van helye a csapatba. Egynek a kezdőben és kettőnek a cserében. Viszont mi tízen voltunk. Egész jól teljesítettünk. Blankával kifutottuk a lelkünket, Dorka időközben feladta, Stella pedig komótosan csak csinálta amit kell.
-Rendben a lányokkal döntöttük kik azok akik a csapat tagjai lehetnek.-nézett végig rajtunk.-Először is a csere csapatba bejutott Kozák Blanka és Tornyos Dalma.-jelentette ki.
Nekem összeszorult a gyomrom és idegesen figyeltem.
-És aki a kezdő csapatban lesz benne az.-hagyott egy kis hatás szünetet.- Miller Regina.Gratulálok.A többieknek köszönjük a részvételt és jövőre is várjuk a jelentkezőket.
-Úristen.-kiáltottunk fel egyszerre Blankával.-
-Lányok nagyon ügyesek voltatok. Minden hétfőn találkozunk most pedig mehettek.-legyintett Hollóházi.
-Éljen.-kiabáltuk még mindig.
Az öltözőben mindenki gratulált nekünk majd mikor felöltöztünk Bível együtt indultunk haza. Viszont a suli előtt ott volt a két fiú, Domi és Kris.
-Jöttök a parkba?-kérdezte Kris.
-Most nem. Vagyis én nem, fáradt vagyok.-jöttem le a lépcsőn.
-Én is fárad vagyok.-állt meg mellettem Blanka.
-Oké. Haza vigyünk titeket.
-Igen.-kiáltott fel Blanka.
-Jó lenne.-mondtam.
Felpattantunk a kormányokra és úgy vittek minket haza. Leraktuk Bít majd engem vittek haza.
-Köszi.-néztem rájuk hálásan.
-Nincs mit.-mondták és már fordultak is meg.
Én csak néztem ahogyan elhajtanak. Jó érzés volt, hogy végre minden olyan mint pont egy hete. Hosszasan néztem még őket amíg el nem tűntek.
-Mi volt a suliba?-kérdezte anya mikor bementem a konyhába.
-Minden olyan mint volt. Kibékült mindenki mindenkivel.-meséltem neki.
-Ez szuper. Akkor a hétvégén Blanka itt alszik?-mosolygott rám anyu.
-Valószínű. És képzeld el bevettek minket a kézilabda csapatba.-kiáltottam fel.
-Remek.-ölelt át anyu.
-Mit csinálsz amúgy?-néztem a pultra.
-Próbálgatok sütni.-mondta és visszalépett hozzá.
-Mit?-kíváncsiskodtam.
-Az mind egy.-mondta.
-Hát jó. A szobámba leszek.-indultam fel.
Blankát vártam skypen de jött fel. Smst hagyott, hogy a szülei elvitték vacsorázni. Remélem valami jó dolgot készülnek kijelenteni. Az este további részében szenvedtem. Járkáltam a szobámba ide oda pakoltam a ruháimat. Négyszer rendeztem át a polcomat mire végre Blanka bejelentkezett skyperen. Rögtön hívtam is.
-Na mi volt?-néztem a kamerába mikor felvette.
-Hát..-húzta el a száját.-Apu el akar válni..-tört ki belőle a sírás.
-Öt perc és ott vagyok.-jelentettem ki.
Gyorsan kiléptem felöltöztem. Szóltam anyunak, hogy vészhelyzet van. Átrohantam hozzá. Az anyukája nyitott ajtót.
-A szobájában van.-mutatott a lépcső fel.
Én csak ledobtam a kabátomat és fel rohantam. Blanka ott feküdt az ágyon és sírt.
-Nyugi.-ültem le mellé.
-De.. de....-kezdte el a mondatot de nem tudta folytatni. A következő pillanatban Blanka anyukája lépett be.
-Regina. A héten nálatok alszik. Jobb lesz neki. Most hívtam anyukádat. Pakoljatok és mennyetek.
-Rendben.
Minden cuccát összeszedtük és elindultunk haza. Mindenki jobbnak látta ha most nem marad otthon. Ez nem lett volna jó neki. Nagyon nem. Haza mentünk és kipakoltuk a cuccát az üres szekrénybe.
-Menny fürdeni és utána aludjunk.-simogattam meg a vállát.
-Oké.-szipogott.
Amíg ő kiment addig megágyaztam. Előny ilyenkor a francia ágy. Azt hiszem készen van. Jobb ha vele foglalkozok.

Szeptember 14. Vasárnap

A hétvége valami fantasztikus volt. Már abból kifolyólag, hogy csak Domi szól hozzám.  Szombaton el mentünk moziba. Szerintem igazán érdemes volt. Bár utólag jöttünk rá, hogy feliratos de azért élveztük. Megettünk egy nagy doboz popcornt és jó sok kólát is ittunk. Nem fogok elhízni, nem dehogy. Nem érdekel. Vasárnap egész nap sétáltunk és még boltba is voltam vele. Egy ilyen bmx shop lehetett.
-Ú de szép!-vettem szemügyre az egyik biciklit.
-Az.-mondta és már folytatta is a beszélgetését az eladóval.
Nagyon tetszett az a bmx. Fekete volt. A kormány markolat, küllők, abroncs, pedálok, szelepek, ülés és az írás volt rajta kék. Nagyon de nagyon tetszett.
-Megveszed?-viccelődött Domi.
-Jó is lenne. Még ha tudnák is trükközni.-néztem a földre.
-Megtaníthatlak.-karolt át.
-Tényleg?-kaptam fel a fejemet és csak úgy csillogott a szemem.
-Igen.
-De akkor sincs rá pénzem.-csüggedtem le megint.
-Mindjárt itt a szülinapod.-nézett rám.
-Igazad van!-kiáltottam fel nem túl hangosan.
-Na de mehetünk. Megvettem az új szelepeket.-mutatta felém a két fekete dobókockás kis kupakot.
Utána még sétálgattunk meg beszélgettünk. Leginkább Blankáról. Elég fura volt. Tényleg én azt ecseteltem, hogy mennyire hiányzik miközben ő azt motyogta, hogy majd hétfőn meglátjuk mi lesz. Tényleg nem tudom miről beszél. Megőrjített. Még délután átjött hozzám, hogy beszélgessünk.
-Akkor a suliban nem beszélünk oké?-kérdeztem.
-Persze. Nem kell még több baj most egyikünknek sem.-rázta a fejét.
-Jó, hogy egyet értünk.-mosolyogtam.
-Mindjárt jövök.-pattantam fel az ágyról és kimentem a szobámból.
Lementem , hozzá a konyhába mert azt hiszem készen lett  csokis fánk. Hm. Amikor felmentem és bementem a szobába Domi az egyik fiókomban turkált.
-Te mit csinálsz?-kiáltottam rá.
-Bocsi. Kilógott belőle egy lap és visszaraktam. És aztán elkezdtem olvasgatni a kottákat.-fordult felém.
-Nem baj.-nyugodtam le és leültem mellé.
-Milyen hangszer?-kérdezte.
-Szerinted miért van egy nagy fekete zongora a nappaliban?-böktem meg.
-Tényleg.-nevetett fel.-Meghallgatnám, ahogy játszol.-adott a kezemben egy kottát.
-Oké akkor gyere. De a fánkot hozd.-mutattam a tányérra amin ott volt a két karika.
Megemelte a tányért és lementünk ő leült az egyik fotelbe és pedig bevágódtam a zongora elé. Kis próba után elhelyezkedtem aztán játszottam neki. Pont a legkedvesebb dalt választotta ki. Ennek nagyon örültem. Ezért nagy átéléssel mintha fellépésen lennék játszottam el a dalt. Amikor befejeztem felállt és odasétált hozzám. Én odébb húzódtam a zongora székemen ő pedig leült mellém.
-Akár zenekart is alapíthatnánk.-szólalt meg.
-Á inkább nem!-mosolyogtam.
-Amúgy nagyon szép volt.-ismerte el.
-Köszönöm.
-Mióta játszol?-nyomott le egy billentyűt.
-Négy éves voltam, mikor nagyi megtanította nekem a boci boci tarkát.-kezdtem el játszani.
-Ezt még én is tudom.-próbálkozott ő is.
-Majdnem.-nevettem el magam mikor meg akadt.
-Az elég sok idő.-nézett rám komolyan.
-Igen. Eléggé.
-Nagy tanított zongorázni?-nézte mélyen a hangszert.
-Igen. Sajnos mikor hét éves lettem akkor meghalt.-néztem a zongora lábpedáljára.
-Részvétem. És utána ki tanított?-nézett rám.
-Senki. Mindent magamtól tanultam meg.-mondtam.
-Az szép. Gondolom a nagyidé volt a zongora.-állt fel.
-Igen. Rám hagyta.-álltam fel én is.- Na együk meg a fánkot mert éhen halok.-huppantam le a kanapéra Domi pedig a fotelbe.
Anyu folyamatosan pótolta az elfogyott fánkokat. Legalább hatot ettem meg. Ha jól számoltam Domi kilencet. Nagyon ízlett neki. Elmondása szerint anyukája fánkja csak baracklekváros és az se valami jó. Végül anya csomagolt még neki néhányat. Örült neki. Még háromszor egyébként elkellet játszanom neki a dalt, mert nagyon tetszett neki. Aranyos volt. Este mielőtt elment még a tánctermemben zenét hallgattunk és csináltunk néhány képet. Kicsit muris volt. A tükör előtt ülve csináltunk képeket miközben Wizkhalifa bömbölt. Szeretem, ő is. Anya fél tizenegykor küldte haza, hogy most már ideje mennie. Éljen. Újra egyedül vagyok. Nincs senki sehol. A skypen nem hívnak. Miért is tennék? Facebookon  minden pörög. Csak én nem. Holnap egy újabb nap Blanka és az osztály nélkül. Szomorú vagyok. Nagyon.