Szeptember 21. Vasárnap

Hivatalos szülinapom. Volt egy hatalmas jó hír. Aztán jött egy rossz. Ami persze kihatott mindenre és mindenkire. De ezen nem tudok változtatni, ahogyan senki sem.

Reggel minden felhőtlen volt. Készületem. Lefürödtem, hajat mostam, kivasaltam. Szerencse, hogy időben elkezdetem készülődni, mivel hatszor öltöztem át. Három között gondolkoztam. Mindegyiket felvettem a biztonság kedvéért kétszer, majd megállapítottam, hogy a kék egybe részes ruhám lesz a jó választás. Persze Blanka végig nézte a szenvedésemet. Ő szíve szerint a rózsaszín szoknyámat vette volna fel a fehér mély kivágású felsőmmel. Anyu viszont a lila szintén egybe részes ruhámra mutogatott. Igen úgy gondoltam, hogy pártatlan maradtam így a kék maradt. Elég szégyen, hogy anyával egy a méretünk de ez van. Ennek következtében lenyúlta a lila ruhát mondván ,,ha te nem, hát akkor majd én,, és kirohant a szobából. Láttam Blanka arcán a könyörgés, hogy ő felvehesse az általa választott ruhát.
- Nyugodtan felveheted. - nyújtottam felé a szoknyát és a felsőt.
- Ú.. Köszönöm. - ugrott a nyakamba. - De ez jól fog nekem  állni? - vette ki a kezemből.
- Persze. - veregettem meg a vállát.
- Akkor megyek és felveszem. - szaladt a fürdő felé.
Én is felkaptam a kék ruhát. Amíg Bí a fürdőben volt én a szobában lévő sminkes asztalom elé ültem és lazán kikentem magamat. Csak egy gyenge alapozó, csillogó szájfénnyel és szempillaspirállal.
- Készen vagyok. Mehetünk. - jött ki a fürdőből Bí.
- Jó. Szólok anyának. - pattantam fel a székből és leszaladtam a konyhába.
- Mi készen vagyunk. - álltam meg anya előtt.
- Na jó nem szokásom csak úgy oda adni az ékszereimet de olyan csupasz a nyakad. Mindjárt jövök. - indult el anya az emeletre.
- Ö.. oké. - fordultam utána.
- Hova megy anyád? - állt mellém apa aki a nyakkendőjét próbálta megkötni.
- Valami nyakláncot hoz nekem. Na add ide. Ne legyél ennyire szerencsétlen. - segítettem neki.
- Mi lenne velem nélkületek. - ölelt át mikor megkötöttem.
- Jó üzletemberhez híven illene már megtanulnod nyakkendőt kötni. - nevettem fel.
- Amíg itt vagytok nincs baj. - nyomott egy puszit a homlokomra.
- Kölcsön vettem a szempilla spirálodat. Én azt otthon hagytam. - kiabált le Blanka a lépcső tetejéről.
- Oké. - válaszoltam.
- Anyukád? - ért le hozzánk.
- Itt vagyok. - magyarázott a lépcsőről miközben egy nyakláncot lóbált a kezében.
- Vigyázz. Le ne ess. - kiáltott apa és odaszaladt anyuhoz.
- Tessék itt van. Fordulj meg. - mutatta a láncot. - Emeld meg a hajadat. - utasított.
- Rendben. - tettem amit mondd.
- Parancsolj.
- Úristen. Ez gyönyörű. - néztem a nyakláncomra.
- Neked adom. Ezt apádtól kaptam az első házassági évfordulónkra. - karolta át aput, anyu.
- Köszönöm. - szaladtam oda hozzájuk és megöleltem mind kettőjüket.
- Na most már mennyünk. Elfogunk késni. - nézett apa az órájára.
- Regina, cipő? - nézett a lábamra anya.
- Kint van az előszobába. - mutattam a bizonyos irányba.
- Akkor tempó, sietnünk kell. - sürgetett anyu.
Gyorsan belebújtam a cipőmbe és már mentünk is. Apa csak úgy száguldott az utcákon. Amikor odaértünk kiderült, hogy anya meg apa nem eszik. Ők bementek a konyhába és főztek. Csak a ruhámat ne kenje össze anyu! :( Amikor oda sétáltunk a nagy megterített asztalhoz már mindenkit ott volt.  A szemmel szabad helyet kerestem. Kettő volt. Az egyik hely Kris és Stella között volt. A másik pont szemben Domi és Tami között. A tegnap este után úgy gondoltam, hogy lehuppanok Kris és Stell közé.
- Sziasztok. - intettem mindenkinek.- Rá ér később a köszöntés.
- Hogy aludtál? - fordult felém Kris.
- Jól.
- Akkor jó. - nyomott egy puszit az arcomra.
Abban a pillanatban ezer és még több pillangó lepte el a gyomromat. Olyan vörös fejem lehetett mintha piros temperát kentek volna rá.
- Gyerekek. Választottatok? - lépett mögém anyu.
- Igen. - kiáltott fel Norbi.
- Rendben akkor felveszem a rendelést. - vette elő a kis noteszét anyu.
Mindenki sorolta a kívánt ételt.
- És te, Regina? - nézett rám anyu.
- A szokásosat. - mosolyodtam el.
- Rendben. Akkor hamarosan érkezik az ebéd. - szaladt el anya.
Ott mindenki egyszerre kezdett el beszélgetni. Blanka velem szemben éppen Tamival beszélgetett. Stella Dorkához fordult.
- És milyen tizenötnek lenni? - nézett rám Kris.
- Átlagos. Semmi nem változott. - vontam meg a vállamat és felé fordultam.
Pár percig csak néztem és ő is engem. Majd közelebb hajolt és megcsókolt. A csók közben arra lettem figyelmes, hogy fokozatosan beállt a csend. Hirtelen elkaptam a fejemet és Blanka felé néztem. Vigyorgott. De ahogy körbenéztem, hát mindenki minket nézett. Voltak döbbent szempárok. Valaki örült. És majdnem sírt. Domi. Félve néztem felé.
- Itt a leves. - lépett ki anya a dupla szárnyú ajtón.
- Kaja!!! - kiabálta Simon.

A nap további részében nem történt nagyon semmi. Kris már nem közeledett délután. A kommunikációnk is megszűnt. Mindenki elvolt. Én vagy Stellával vagy Blankával beszélgettem.
- Na emberek. - állt fel Ricsi. - Anyám újraházasodik. Őszi szünetben lesz az esküvő és mindenki megvan hívva.
- De akkor már hideg van. - szólt közbe Simon.
- Igen ez igaz. De nem itt lesz. A csávó aki a nevelő apám lesz amerikai aki két éve van itt. Azt akarja, hogy az egyik bahamai szigeten legyen megtartva. Aztán meg azt mondta azt hívok akit akarok... Mindenkinek fizeti a repülő jegyet. - ült le.
- Az nagyon zsír! - ugrott fel Benji.
- Szóval ez a programotok. Mindenki jön! - zárta le a témát Ricsi.
- Akkor ajándékozzunk! - pattant fel Blanka és megkerülte az asztalt.
Amíg ő körbejött én felálltam.
- Tessék! Boldog szülinapot. - nyomott egy kis dobozt a kezembe és megölelt.
- Köszönöm.
- Naaaaa... Nyisd ki!! - ugrált.
- Jó. - nyugtattam le.
- Úristen de szép! - emeltem ki a dobozból egy nyakláncot.
- Tudtam, hogy tetszeni fog. - válaszolta.

Mindenki sorba jött ki hozzám. Kaptam könyvet és nyakláncot is. De a legjobb ajándékot Bazsitól kaptam.
- Tessék. Boldog szülinapot. Remélem tetszik. - nyújtott felém egy táskát.
- Köszönöm. Ú ez mi? - nyúltam bele a táskába.
Egy felsőt húztam ki amin én és Bazsi voltam. De karika túra képében.
- Ez nagyon jó. - ugrottam a nyakába.
- Bíztam benne, hogy majd tetszik neked.
- Kris te jössz. - szólalt meg Dorka.
- Nem ő már tegnap ide adta. - legyintettem.
-Tessék. Még egyszer boldog szülinapot. - nyomott a kezembe egy kis csomagot.
- Nem. Ezt nem fogadhatom el. - nyújtottam felé.
- Tartsd meg. - motyogta.
- De...
- Mondom a tiéd. - mondta idegesen.
- Most mi bajod? - léptem oda hozzá.
- Semmi.
- Persze. Akkor nem így viselkednél. - léptem még közelebb hozzá.
- Mondom semmi. - lökött odébb majd kiment az étteremből.
- Ez meg mi volt? - kérdezte Blanka akinek nekicsapódtam.
- Én nem tudom. - válaszolta Domi.
- Jól vagy? - lépett oda hozzám Bazsi.
- Persze. - válaszoltam halkan.
- Lassan megyünk. Vagy már mehetünk? - jött oda anya.
- Mehetünk. - mondta Blanka.
- Oké akkor itt hagyom Dávidot, hogy rakjon rendet.
- Jó mi kimegyünk kocsihoz. - szólaltam meg.
- Akkor sziasztok. - mondtam mindenkinek mikor kiléptünk az ajtón.
Kris az épület sarkánál állt a telefonjával a kezében.
- Oda megyek. - néztem felé.
- Rendben, de vigyázz. - simította meg a vállamat Bí.
- Meglesz. - néztem rá, majd elindultam.
Nem jutottam nagyon a közelébe, mert teljesen lefagytam mikor megjelent Zsanett. Ahogy a nyakába ugrott és utána belekarolt. A sírás fojtogatott. Mi lett vele? Néhány órája még velem csókolózott. Erre most idehívta ezt a szőke tökélyt. Megszakad a szívem. Én csak lehajtottam a fejemet. Kitört belőlem a sírás. Majdnem össze estem. A szerencsém az volt, hogy Domi még ott volt és éppen elkapott. Anyát marta az idegesség, apa hát valójában nem tudom, hogy ő mit csinált.Domit hazavittük aztán pedig hazamentünk. Engem képletesen Blanka felcipelt a szobámba. Ott lerogytam az ágyra és sírtam.
- Nem bontod ki, hogy mit kaptál tőle? - nyújtotta felém a kis csomagot.
- Hát jó. - motyogtam.
A kis kék szalagot leszedtem róla majd kicsomagoltam. Egy ékszer doboz volt benne. Amikor kinyitottam egy balerina kezdett el táncolni zenére. Gyönyörű.
- Ez nagyon szép. - ült le mellém Bí.
- Az. - mondtam.
Ott bámultam a kis dobozt és benne a táncoló lányt.
- Az ott mi? - nyúlt bele és Bí és kivett belőle egy cetlit. - "Olyan mint te, tökéletes". -olvasta fel.
- Úristen. - mondtam majd kitört belőlem a sírás.
- Nyugi. - vette ki a kezemből Blanka a dobozt majd megölelt. - Minden rendben lesz. - simogatta a hátam.
- J-j-jó. - nyögtem ki.

Egy darabig sírtam majd elmentem fürdeni. Befeküdtem az ágyamba, de aludni nem tudtam. És még most sem tudok. Szerintem jobb lenne, ha már el se aludnék. Lassan hat óra. :(