Szeptember 23. Kedd

A tegnapi mozi után remény csillant fel a szemembe Kris és a kapcsolatommal kapcsolatban. De ma minden szerte foszlott. A maradék remény is el tűnt felőle. Már nem hiszek abban, hogy valaha is együtt leszünk. Ez van. De mindent szép sorjában.

Reggel Blanka keltett mivel nekem semmi kedvem nem volt menni sehova. De a suli kötelez.
- Sziasztok. - köszöntünk anyunak meg apunak majd már mentünk is a suliba.
- Na jó mi bajod? - állt meg előttem Bí.
- Álmos vagyok. - mondtam.
- Jó. Tuti, hogy vár rád a suli előtt. - bökött oldalba.
- Nem tudom. Inkább nem bízom el magam. - néztem felé.
- Oké.
Az út további része szótlanul telt. Mikor oda értünk a sulihoz és megláttam, hogy a padon ülő társasághoz csatlakozott egy plusz tag, akkor földbe gyökereztek a lábaim. Ott állt és éppen Krist ölelte. Vége. Azt hittem, hogy egyszer  végre elhagyja a társaságunkat. De nem. Ő ott van, ott áll. Kris karjai között és a többiekkel beszélget. Utálom.
- Nyugi. Ne sírj. Ne szaladj el. Csak gyere oda. - fogta meg a karomat Blanka.
- De.. de ..de. - dadogtam.
- Na gyere. És maradj normális. - kezdett el húzni a társaság felé.
- Oké. - sütöttem le szememet és odasétáltunk.
- Sziasztok! - kiáltott Ricsi.
- Hali. - köszönt vissza Bí.
- Vele meg mi van? - mutatott rám Edi.
- Semmi. - legyintett Blanka.
- Ú hétvégén az egyik osztálytársam bulit tart azt mondta, hogy hívjak minél több embert. Szóval mindenkit várunk. Szombaton öt órától és majd facebookon leírom a helyszínt. - mondta Zsani.
- Zsír. Lesz pia? - pattant fel Ricsi.
- Lesz. Viszont aki még nem múlt 16 az csak sört ihat és abból is csak korlátozott mennyiséget.
- Nem baj. Bebaszunk! - kiáltottam Benji.
- Szerintem én nem megyek. - szólalt meg.
- Ne viccelj már gyere. - kérlelt Zsani.
- Inkább nem. Elég volt a szombat. - legyintettem.
- Mi volt  szombaton? - nézett körbe a lány.
- Szülinapi partyja volt nálunk. - válaszolt Domi.
- És ivott vagy miért volt elég?
- Nem csak nem sűrűn bulizok és egy hónapban elég egy. - emeltem fel a fejemet és a velem szemben lévő lányra néztem. Tökéletes fenékig érő szőke haj. Világos zöld szeme és a fehér arca. Á túl tökéletes.
- Akkor egy fő kilőve. De mindenki más jön igaz? - nézett ismét körbe.
- Még egy kilőve. - szólalt meg Bí.
- Ő.. Rendben akkor kettő. De ha mégis jönnétek akkor várunk titeket. Majd küldöm a címet. - mosolygott rám.
Még egy darabig beszélgettünk, majd egy hang közbe szólt.
- Drága kilencedik c osztály. Nektek külön kell csengetni? - állt a lépcső tetején karba tett kézzel Dóra igazgató asszony.
- Már megyünk. - állt fel a padról Norbi.
- Nyomás. Géza tanár úr már szeretné kezdeni az órát. - intett nekünk. - És a szőke plasztik lány mit keres itt? - mutatott Zsani felé az igazgató.
- Az egyik barátunk. - mondta Kris.
- Neked nincs órád? Vagy éppen lógsz? - nézett rá Hanka.
- Ma nincs tanítás mert továbbképzés van a tanároknak. - válaszolta.
- Úgy látom okos lány vagy. Menny haza. - intett és megvárta míg Simon beér az ajtón. - Ezt a lányt nem szeretném sűrűn látni az iskola előtt. - mondta majd felküldött minket órára.
Felsiettünk a terembe.
- Kedves kilencedik c. Mindenkinek be van írva az öt perces késés aki most fáradt be az órára. - fogadott minket Tórh. - Mindenki foglaljon helyet. - intett. - Nos. Amíg ti késtetek ezzel a két emberrel átbeszéltük a múlt órai anyagot. Szóval mindenki vegyen elő egy lapot és van tíz percetek.
- De tanár úr. Nem is mondta, hogy írunk ma. - tette fel a kezét Norbi.
- Tudtommal minden órára készülni kell. Nálam nem szokás kijelenteni, hogy mikor írtok. Bármikor írathatok így elvárásom, hogy minden órára készüljenek a diákjaim. - nézett ránk.
- De tanár úr! Nekünk ezt honnan kellett volna tudnunk? - szólalt meg Ricsi.
- Még hét perc. - nézett az órájára.
Mindenki villámsebességgel kezdett el írni. Mentek a puskázások és a súgások. Azt a hét percet olyan sebességgel írtuk, mintha tíz másodpercünk lett volna hátra. És szinte mindenki megcsinálta.
- Tamara kérlek szedd össze dolgozatokat. - nézett fel a naplóból Tóth tanár úr.
Tami felpattant majd mindenkitől beszedte a lapokat. A tanár úr tíz perc alatt kijavította a dolgozatokat. Ha jól láttam néhányat át se nézett.
- Olivér elégtelen! Indokom a puskázás. - tette le az asztal sarkába a lapot. - Norbert elégtelen. Indokom az, hogy Stella lesúgta neked az egészet. - és már ment is tovább. - Tamara négyes. Indokom néhol hiányos. Simon elégtelen. Indokom az, hogy ami pontot leírtál az is tiszta összefüggéstelen. Dorka hármas. Indokom, hogy a fele nincs leírva. Richárd kettes. Indokom az, hogy nem láttam, hogy súgták vagy puskáztad azt ami jó. Marcell ötös. Indokom az, hogy teljesen hibátlan. De ha még egyszer segítesz a másiknak csak a négyest kapod meg miatta. És ez a többi ötösnek is szól. Blanka négyes. Indokom az, hogy az egyik mondat nem értelmes és elfelejtettél két évszámot. Regina ötös. Hibátlan. Ennél nagyobb indok nem kell. Kristóf kettes. Fiam szerencséd, hogy otthon kinyitottad a füzetedet és beleolvastál. Amit leírtál az jó, de édes kevés. Dominik hármas. A felét kipuskáztad. Ezt részletezni nem fogom. Balázs négyes. Hát fiam az évszámokkal nagy problémád van. Még, hogy ezertizenkilenc... Benjamin fiam. Erre szavak sincsenek. Amit kipuskáztál valóban igaz és jó csak egy baj van, hogy ez a következő lecke lesz. - itt mindenki nevetett egy sort aztán elhalkultunk. - Edmond kettes. Nekem nem elég csak az évszám és az, hogy mi történt akkor. De mivel ez jó nem adhatok elégtelent. Stella ötös. Szintén hibátlan dolgozat. - tette félre az utolsó lapot majd Tami felé nyújtotta aki kiosztotta. Mindenkinek a lapján ott volt a jegy és egy indoklás. Fura tanár ez a Tóth. Még meg indokolja, hogy miért kaptuk azt a jegyet, hogy ne tudjunk belekötni. Ügyes. A kemény töri után jött egy még keményebb matek. Igaz nem írtunk meg nem is feleltünk (még) de azért nehezen oldottuk meg a feladatokat amiben Gazdag belebolondult. Norbi és Simon vagy Rebitől vagy a tanár úrtól kérdezgették, hogy rokonok-e. Százezredszerre kimondva se rokonok. :) Utána jött egy laza kémia és egy tesi. És a rémálmok rémálma a német. Felelés.
- És készüljön fel feleléshez Stella. - mondta Bordás majd még egyszer átnézte a naplót.
Stella gyors felelése után még Simon és Dorka kerültek a táblához. Hála az égnek rám nem maradt idő. a maradék fél óra hamar eltelt csak szavakat kellett kiírni a szótárból és egy egész rövid szöveget lefordítani. Mondhatom nem ment valami jól. Az angol viszont annál inkább. Szorgalmam és kitartó munkám végett kaptam egy órai munka ötöst. Még egyet nekem. :D Suli után sűrűket nevetve Ricsi és Benji beszólásain mentünk ki a suliból. Mikor kiértünk a suliból nekem lefagyott a vigyor a arcomról és meg is torpantam. A lépcső aljában ott állt Zsanett. Mindenki oda ment a lépcső elő és neki elmondták a nagy poént. Én ott áltam a lépcső tetején egyedül.
- Regi gyere mér ide! Nevess te is! - intett nekem Ricsi.
- Inkább haza megyek. Sziasztok. - indultam meg.
- Veled meg mi van? - húzott vissza Kris mikor elhaladtam a csoport mellett.
- Semmi. Éhes vagyok és anya főzött. - füllentettem.
- Na jó gyere. - húzott félre a többiektől. - Mi bajod van? - nézett a szemembe.
- Mondtam, hogy éhes vagyok. - pillantottam rá.
- Ott van a szemedben a hazugság. Mi baj? - fogta meg mindkét vállamat mire újra ránéztem.
- Mennem kell. - kaptam el a tekintetemet mire elindultam.
- Haza kísérlek. - szólt utánam.
- Na jó. Már én is tizenöt vagyok. Egyedül is hazatalálok. Blankát meg várom otthon. - fordultam vissza fel.
- Akkor is veled megyek. - mondta.
- Ott van Zsani. Hozzád jött. Ne hagyd itt. - mondtam gúnyosan majd átsiettem a zebrán.
Amikor átértem a fülembe dugtam a fülhallgatót és tovább mentem. Két utcát haladtam amikor valaki hirtelen visszarántott. Ahogy fordultam a fülemből kijött a fülhallgató. Döbbenten néztem Krisre.
- Mondtam, hogy veled jövök. - nézett rám majd megölelt.
- Akkor mennyünk. - toltam el magamtól. - Kezd hideg lenni. - indultam el.
Együtt sétáltunk hazáig.
- Lehet egy kérésem? - állt meg a kapunkba Kris.
- Persze. - néztem rá.
- Segítesz irodalomból. Fogalmam sincs hol járunk. - fogta meg a fejét.
- Akkor gyere és mindent megtanulunk. - mondtam majd elindultam be.
- Sziasztok gyerekek. Blanka anyukád mondta, hogy ma már haza mehetsz. - mondta anya fel sem nézve a pultról.
- Szia. Blanka nem velem jött.
- Csókolom. - köszönt Kris mikor anya megfordult.
- Jaj, hogy nem Blanka az. Szia Krisz. - mondta anya.
Nem akartam kijavítani, hogy rosszul mondta ezért intettem, hogy fent leszünk és már célba is vettük a lépcsőt. A szobámba belépve gyorsan betömtem a cuccaimat a szekrénybe ami a földön volt majd leültem a szőnyegre és kutakodni kezdtem a fiókomban. Akkor még semmit nem sejtettem.
- Szóval irodalom. - nyitottam ki a füzetemet. - De várj ma nem volt irodalom. Nem szaladsz el a cuccodért?
- Majd nézem veled. - ült oda mellém.
Együtt tanultunk az irodalom dogára. Nevettünk és egyaránt komolyak is voltunk. Lelkiismeretesen végig oda figyelt rám.
- Te nyári elolvastad egyáltalán? - néztem ár mikor a harmadik kérdésre is rosszul válaszolt.
- Nem. Kellett volna? - nézett ő is rám.
- Igen. Ki volt adva. - néztem vissza a füzetembe. -Na akkor mikor írta Shakespeare a Rómeó és Júliát?
- Hagyjuk ezt. Megírom hármasra és kész. Nekem nem kell jobb. - feküdt ki a szőnyegen.
- Te akartál tanulni. - böktem bele a hasába.
- Ha legközelebb ilyet mondok küldj el. - ült fel és magához húzott.
- Tudod. Lehet csak azért mondtam, hogy veled legyek. - döntött bele az ölébe.
- Tényleg? - néztem fel rá.
- Lehet. - hajolt közel hozzám.
Majdnem megcsókolt de Blanka tört be a szobába. Gyorsan felöltem és elpirult fejjel néztem rá.
- Upsz. - állt meg az ajtóban. - Csak összepakolok és már megyek is. - mondtam majd gyorsan felkapta a táskáját és belepakolta a dolgait. - Na sziasztok. Még később hívlak Regi. - nézett rám majd kiment.
- Hány óra? - álltam fel és ránéztem az asztali órára.
- Hét. - mondta a karóráját nézve.
- Lassan vacsora. - szedtem fel a füzetemet a földről és beraktam a fiókomba. - Maradsz?
- Persze. Anyud tök jól főz. Egy héten egyszer egyek jót! - pattant fel a földről majd ledőlt az ágyamra.
- Hagysz nekem is helyet vagy én üljek a földön. - nevettem el magam.
- Van egy jobb ötletem. - mondtam és megragadta a karomat.
Egyenesen az ágyra rántotta. Pontosabban magára. Ott feküdtem rajta gondolkodni se tudtam.
- Na jó. Zsibbad a hátam. - ült fel. Én az ölében ültem és folyamatosan őt néztem.
- Gyerekek gyertek enni! - kiáltott anya lentről.
- Mennyünk. - álltam volna fel de vissza tartott.
- Anyukád és a vacsora tud várni. - mondta majd hirtelen megcsókolt.
Egyáltalán nem számítottam rá. Olyan váratlanul ért. Annyit vettem észre, hogy nyílik az ajtó. Rögtön felugrottam Kris öléből és az íróasztalom előtti székre vetettem magamat. Elég érdekesen nézhettem ki.
- Regi. Szóltam Izának, hogy ma tanultál így megkért, hogy gyakorolj itthon! - állt meg anya az ajtóban.
- Rendben. Majd vacsora után. - mondtam neki.
- Mellesleg, kihűl a vacsi. - fordított hátat nekünk majd kiment.
Mi is utána mentünk és leültünk az asztalhoz. Gofrit csinált és hozzá házi csokiöntetet. Imádom. Mind jóízűen ettünk. Fél nyolc felé mind befejeztük majd elindultam fel.
- A tánc teremben leszek. Szia Kris. - szaladtam fel a lépcsőn.
Bementem a táncterembe és felvettem a sztreccs nadrágomat és a fekete felsőmet. A széken ülve éppen a balett cipőmet vettem fel amikor benyitottak a terembe.
- Na jó. Komolyan van egy egész balett termed? - lépett be Kris.
- Ö... Igen. Mindig is volt. - kötöttem meg a cipőmet.
- Nézhetlek? - zárta be az ajtót.
- Persze. - álltam fel majd átadtam neki a helyet.
- És mire kell gyakorolnod?
- Hattyúk tava. - léptem oda a laptophoz.
- Az kemény. - bólogatott.
- Na jó. Maradj csendben amíg meg a zene. Vagy ha nem fejbe váglak a másik cipőmmel. - fenyegettem meg.
- Értettem. - mondta majd elindítottam a zenét.
Ott táncoltam előtte. Mindent bele adtam, hogy semmit ne rontsak el. Sajnos nem sikerült. Néha megakadtam vagy éppen nem jött össze mozdulat. Ott szenvedtem egy órán keresztül. Mikor félre pillantottam Kris éppen felállt a székről és az ajtó felé indult.
- Hova mész? - szaladtam oda hozzá.
- Már késő van. Anyám előbb üzent, hogy mennyek haza. - emelte fel a telefonját.
- Rendben akkor szia. - néztem oldalra.
- Enélkül nem megyek el. - lépett oda hozzám és megint megcsókolt.
A csókunk elég hosszúra sikerült. Közben láb ujj hegyre álltam így már akkor voltam mint ő. Három percig öleltük egymást míg nem elkezdett csörögni a telefonja.
- Na tényleg megyek. Szia. - intett majd kiment az ajtón.
Mikor kiment újraindítottam a zenét és újult erővel kezdtem neki még egyszer a táncnak és sikerült. Hibátlanul letudtam. Levettem a cipőmet és egyenesen a fürdőbe mentem. Lezuhanyoztam és fogat mostam. Boldogan vágódtam le az ágyamra és a telefonomért nyúltam. Felhívtam Blankát.
- Na mi volt? - szólt bele Bí.
- Hát.... - kezdtem el mesélni.
Végighallgatta a fél órás részletes beszámolómat csak le kellett tennünk mivel egy hang szólt, hogy körülbelül harminc másodpercem van. Gonosz ez az ügyfélszolgálat. Miután mindent megbeszéltünk és kimerítettük a kártyámat fáradtan kapcsoltam le a villanyt. Aztán pedig fel és előkaptam a naplómat. Azért mégse hagyhatom üresen ezután a jó nap után? :D

Eredmény hirdetés!

Tudom, hogy  05.09-én lenne de volt időm átnézni az összes blogot és már végeztem is így itt az eredmény! Gratulálok mindenkinek!!:)<3

Legszebb Desing:


Legjobb Történet:





 


 

Legeredetibb Történet:




 

Mindenki csak egy kategóriában lett dobogós!:) Még egyszer gratulálok!<3