Szeptember 22. Hétfő

Reggel fitten keltem. Bár még mindig rosszul éreztem magamat a tegnapi miatt. De azért mondja mindenki róla, hogy talpraesett lány vagyok, mert úgymond túlteszem magam a dolgokon. Blankáról ez nem mondható el, alig akart felkelni.. Anyu csinált nekünk egy-egy szendvicset aztán felkaptuk a cipőnket és mentünk. A sulihoz érve találkoztunk Marcival.
-Sziasztok. - lépett oda hozzánk.
- Szia. - köszöntünk vissza egyszerre Bível. - Mit olvasol? - kukkantottam bele a könyvébe.
- London folyóit. - mutatta fel a borítót.
- Majd elolvasom. - mosolyogtam rá.
- Nem ajánlom neked. Elég bonyolult. - mondta.
- Majd meglátjuk. - válaszoltam.
- Te olvasol valamit most? - kérdezte miközben sétáltunk fel a lépcsőn.
- Igen. A leszármazottat olvasom.
- A nővérem a múlthéten olvasta ki. Neki nagyon tetszett.
- Nekem is nagyon tetszik. - mosolyogtam rá majd megálltam a szekrényem előtt.
Blanka is beállt mellém majd megszólalt.
- Én azt nyáron olvastam el. Nekem is tetszett.
- És most olvasol valamit? - zártam be a szekrényemet.
- Most kezdtem el olvasni nemrég a A sötét ötven árnyalatát. Ajánlom neked az első részét. Ha gondolod oda adom neked. - lépett ki a szekrénye mögül.
- Majd ha végeztem Sandra Palmer fura életével. - nevettem fel.
- Oké. - lépett mellém majd együtt lementünk a nyelvi előadóba.
Csengetéskor Mrs. Thompson lépett be a terembe és megkért mindenkit, hogy maradjunk csendbe mert filmet nézünk. Megnéztük a Diana hercegnő című filmet. Hát engem eléggé meghatott. Kétszer sírtam. Stella néhányszor leszólta a filmet mivel nem divatos ruhában voltak az emberek. Rajtam kívül még Dorka, Blanka, Rebi és Tami nézte. A fiúk egyik része beszélgetett a másik pedig aludt. Marci pedig olvasott. Ezzel hamar eltelt a két angol óránk. A fiúk mind megbánták, hogy nem nézték mivel következő órán ebből írunk. Azt hiszem sok embernek kellesz segíteni. Irodalmon Norbi felhozta témának Diana hercegnőt így a filmről beszélgettünk. A tanár úr örült neki, hogy erről beszélünk. Tulajdon képen ez arra ment ki, hogy irodalomból ne haladjunk tovább és, hogy tudják miről szólt a film. A fiúk egyébként így utólag azt mondták, hogy megfogják nézni a filmet. Nem tudom mi lesz ebből. Lehet néhány ötös. Földrajzon kellő képen felidegesítettük Antal tanárnőt így Simont és Benjit óra közben le feletette. Somin kapott egy gyenge kettest. Benji pedig egy hármast. Sikerült súgnom. Fizikán a szabad eséssel foglalkoztunk. Rémes volt. A fiúk a tanár urat papírrepülővel dobálták. Egyik az arcát találta el mivel éppen megfordult. Norbit ki is küldték az óráról. Fizika után kimentünk az udvarra és az egyik nagy fa alá beültünk Blankával. Ott üldögéltünk ketten. Blanka a telefonját babrálta én pedig az egyik padon ülő Krist néztem. Egyszer sem néztek felénk. Még egy másodpercre se. Egyszer csak kivágódott az ajtó és az öt b-s lány lépett ki rajta. Elől Zitával és Szandival. Mögött a másik három Nóra, Hanna és Petra. Stella mesélte még pénteken, hogy múlthét csütörtök óta egyre csak próbálnak kitűnni a tömegből. Körbe néztek majd elindultak a fiúk felé. Zita leült Domi mellé majd Szandi megállt Kris előtt és elkezdett vele beszélgetni.
- Oda nézz! - böktem meg Blanka vállát.
- Mit? - nézett rám.
Én előre mutattam pont a padra. Blanka lemered mikor meg látta, hogy Zita Domiba karol. Oké akkor ott majdnem elkezdett sírni, ahogyan én is. Stella lépett oda hozzánk.
- Ti meg mit bámuljátok ilyen fancsali képel őket. Blanka menny beszélgess Krissel, Regi te pedig rángasd el onnan Domit. - tette csípőre a kezét.
- Oké. - állt fel.
Oda sétáltunk hozzájuk majd én megfogtam Domi kezét és félre hívtam, Blanka pedig odébb lökte Szandit és elkezdett beszélni Krisnek. Zita egy gyilkos tekintetet vetette rám majd összenézett Szandival aki éppen szerintem gyilkossági tervet eszelt ki Blanka ellen. Bí egy percre rám nézett majd ő is bólintott egyet és én is. Ez azt jelentette, hogy helycsere. Én felültem Domi helyére a padra és Krissel kezdtem el beszélgetni, Bí pedig elment a büfébe Domival.
- Kris! Szeretnék veled beszélgetni. - szólalt meg Szandi.
- Mondjad. - nézett rá Kris.
- Nem itt. Csak kettesben. - tette karba a kezét.
- Amit én tudok azt ők is. - nézett körül.
- Jó mindegy akkor majd leírom emailbe.
- Oké. Feltétlen megnézem. - legyintett egyet.
Szandi hátrafordult és elindult az ajtó felé. Mellette Zita sietett és már majdnem a másik három lány futott utánuk. Szép kis társaság. Hivatalosan is kijelentem, utálom a b-s lányokat.
- Ma nem jöttök el moziba? - kérdezte tőlem Kris.
- Én és Blanka? - néztem rá.
- Igen négyen. Csak Domi jön még.
- Oké.

Rajzon a reneszánsz festészetről tanultunk. Mondhatom nagyon érdekes volt. Ha jól láttam és halottam akkor Ricsi el is aludt. Legalább az a szerencsék, hogy ebből nem felelünk. Óra végén mindenkinek olyan feje volt, mintha legalább negyvennyolc órája nem aludtunk volna. Az utolsó óra után Blankával hazamentünk és megkérdeztük anyut a moziról.
-Nem! Szó sem lehet róla! Hétfő van! - rázta a fejét miközben főzött.
- Kérlek! Megcsináljuk a leckét és kilencre itthon leszünk.
- Megcsináljátok? - fordult felénk.
- Igen.
- Kilencre itthon vagytok?
- Igen.
- Hazakísérnek titeket?
- Akár.
- Jó akkor mehettek. De nyomás leckét csinálni. - tért vissza az előbbi elfoglaltságához.
Egy röpke fél óra alatt megtanultunk aztán elmentem fürdeni és utánam Bí is. Kivasaltuk egymás haját aztán átöltöztünk. A lila félvállas felsőmet vettem fel a fekete, szakadt rövid farmer nadrágommal. Blanka pedig egy rózsaszín toppot egy sima farmerszínű rövid nadrággal. Ötkor már jöttek is a fiúk és mentünk a plázába. Kris vett nekem egy kis adag popcornt és egy kis kólát. Ő pedig egy kis kólát vett magának csak. A moziba még beszélgettünk a bemutatók alatt, sőt még a film kezdeténél is. Csak hát ránk szóltak. Mikor kiderült, hogy egy horrort nézünk eléggé kétségbe estem. Ekkor történt azt, hogy szinte elfelejtődött a tegnapi eset.
- Ne félj! - húzott magához Kris amikor éppen egy sikító csajt húztak be az egyik sötét szobába.
Én inkább nekitámasztottam az arcomat a vállának és csukott szemmel hallgattam. A film végén Kris ébresztett fel.
- Eljöttél aludni? - mosolygott rám.
- Elaludtam? - csodálkoztam.
- Igen. Körülbelül mikor húsz perce ment a film.
- Bocsánat. - álltam fel.
- Semmi baj.
A moziból mikor kiértünk leültünk a mekihez. Ettem egy almás pitét és egy mcflurryt. Fél kilenc körül indultunk el haza.
- Hideg van. - szólaltam meg mikor kiléptünk a plázából.
- Tessék. - bújt ki a pulcsijából Kris. - Vedd fel. - nyújtotta felém.
- De megfogsz fázni. - néztem rá.
- Én nem fázok. - mondta.
Gyorsan kivettem a kezéből és belebújtam. Kicsit nagy volt rám. A hazaúton végig a átkarolta a vállamat. Domi az utcánknál tovább ment mert sietett így Kris kísért minket haza.
- Szia. - mondta Blanka majd beszaladt a házba.
- Szia. - intett vissza Kris.
- Szerintem én is. - mondtam majd megfordultam. - Jajj a felsőd. - fordultam vissza.
- Maradjon csak rajtad. - legyintett.
- Nem! - kiáltottam fel és kibújtam belőle.
Amíg arra az egy pillanatra behunytam a szememet addig ő elindult utána futottam és mentem mellette.
- Tessék. - nyújtottam neki.
- Mondtam, hogy maradjon. - ment tovább.
- Én meg mondtam, hogy nem! - állt be elé.
- Menny aludni. - lépett oda hozzám és nyomott egy puszit a homlokomra. Utána kikerült és ment tovább.
Én megfordultam és csak néztem utána a pulcsival a kezembe. Arra eszméltem fel, hogy anyu kiabál az ajtóból, hogy mennyek vissza mert megfogok fázni. Futás közben felkaptam a pulcsit. Blanka a laptopja előtt ült és francia tanfolyamokat nézett. Én csak lehuppantam az ágyamra és néztem a plafont.
- Nálad ma.. - kezdte mondani.
- Tudom. - válaszoltam. - Azt mondta maradjon nálam. - ültem fel.
- Juj. - tette félre a laptopját.
El meséltem neki, hogy vissza akartam adni de nem engedte és, hogy adott puszit. Ő velem együtt örült. Mintha a testvérem lenne. Még most is rajtam van Kris pulcsija. És olyan Kris illata van. Ebben alszok.

Figyelem!! Lehetőség számotokra!;)

Blogversenyt hirdetek!

Sziasztok! Kedvet kaptam egy blogversenyhez. Bárki jelentkezhet bármilyen bloggal.

kategóriák: - legszebb desing
                  - legjobb történet (dark vagyis vámpíros és egyéb ilyen blogok külön indulnak)
                  - legeredetibb történet (dark vagyis vámpíros és egyéb ilyen blogok külön indulnak)

Jelentkezés: - iratkozz fel!
                   - rakd ki a megjegyzésben található képet a blogodra!
                   - kommentbe linkeld a blogodat. (több blogot is indíthatsz a versenyen)
                   - írd le a nevedet amilyen néven megtalállak a feliratkozók között.
                   - írd le a kategóriákat melyben jelentkezel! (max. 2)


Jelentkezési határidő: 2014.05.02.
Eredményhirdetés: 2014.05.09.

Díjak: 1. hely - egy hónapon keresztül hirdetem a blogot, egy hónapig kint lesz a link az blogon,"oklevél"
          2. hely - egy hónapon keresztül hirdetem a blogot, "oklevél
          3. hely - 3x megosztom a blogját, "oklevél"

Mindenkinek sok sikert kívánok!:)<3
                 

Szeptember 21. Vasárnap

Hivatalos szülinapom. Volt egy hatalmas jó hír. Aztán jött egy rossz. Ami persze kihatott mindenre és mindenkire. De ezen nem tudok változtatni, ahogyan senki sem.

Reggel minden felhőtlen volt. Készületem. Lefürödtem, hajat mostam, kivasaltam. Szerencse, hogy időben elkezdetem készülődni, mivel hatszor öltöztem át. Három között gondolkoztam. Mindegyiket felvettem a biztonság kedvéért kétszer, majd megállapítottam, hogy a kék egybe részes ruhám lesz a jó választás. Persze Blanka végig nézte a szenvedésemet. Ő szíve szerint a rózsaszín szoknyámat vette volna fel a fehér mély kivágású felsőmmel. Anyu viszont a lila szintén egybe részes ruhámra mutogatott. Igen úgy gondoltam, hogy pártatlan maradtam így a kék maradt. Elég szégyen, hogy anyával egy a méretünk de ez van. Ennek következtében lenyúlta a lila ruhát mondván ,,ha te nem, hát akkor majd én,, és kirohant a szobából. Láttam Blanka arcán a könyörgés, hogy ő felvehesse az általa választott ruhát.
- Nyugodtan felveheted. - nyújtottam felé a szoknyát és a felsőt.
- Ú.. Köszönöm. - ugrott a nyakamba. - De ez jól fog nekem  állni? - vette ki a kezemből.
- Persze. - veregettem meg a vállát.
- Akkor megyek és felveszem. - szaladt a fürdő felé.
Én is felkaptam a kék ruhát. Amíg Bí a fürdőben volt én a szobában lévő sminkes asztalom elé ültem és lazán kikentem magamat. Csak egy gyenge alapozó, csillogó szájfénnyel és szempillaspirállal.
- Készen vagyok. Mehetünk. - jött ki a fürdőből Bí.
- Jó. Szólok anyának. - pattantam fel a székből és leszaladtam a konyhába.
- Mi készen vagyunk. - álltam meg anya előtt.
- Na jó nem szokásom csak úgy oda adni az ékszereimet de olyan csupasz a nyakad. Mindjárt jövök. - indult el anya az emeletre.
- Ö.. oké. - fordultam utána.
- Hova megy anyád? - állt mellém apa aki a nyakkendőjét próbálta megkötni.
- Valami nyakláncot hoz nekem. Na add ide. Ne legyél ennyire szerencsétlen. - segítettem neki.
- Mi lenne velem nélkületek. - ölelt át mikor megkötöttem.
- Jó üzletemberhez híven illene már megtanulnod nyakkendőt kötni. - nevettem fel.
- Amíg itt vagytok nincs baj. - nyomott egy puszit a homlokomra.
- Kölcsön vettem a szempilla spirálodat. Én azt otthon hagytam. - kiabált le Blanka a lépcső tetejéről.
- Oké. - válaszoltam.
- Anyukád? - ért le hozzánk.
- Itt vagyok. - magyarázott a lépcsőről miközben egy nyakláncot lóbált a kezében.
- Vigyázz. Le ne ess. - kiáltott apa és odaszaladt anyuhoz.
- Tessék itt van. Fordulj meg. - mutatta a láncot. - Emeld meg a hajadat. - utasított.
- Rendben. - tettem amit mondd.
- Parancsolj.
- Úristen. Ez gyönyörű. - néztem a nyakláncomra.
- Neked adom. Ezt apádtól kaptam az első házassági évfordulónkra. - karolta át aput, anyu.
- Köszönöm. - szaladtam oda hozzájuk és megöleltem mind kettőjüket.
- Na most már mennyünk. Elfogunk késni. - nézett apa az órájára.
- Regina, cipő? - nézett a lábamra anya.
- Kint van az előszobába. - mutattam a bizonyos irányba.
- Akkor tempó, sietnünk kell. - sürgetett anyu.
Gyorsan belebújtam a cipőmbe és már mentünk is. Apa csak úgy száguldott az utcákon. Amikor odaértünk kiderült, hogy anya meg apa nem eszik. Ők bementek a konyhába és főztek. Csak a ruhámat ne kenje össze anyu! :( Amikor oda sétáltunk a nagy megterített asztalhoz már mindenkit ott volt.  A szemmel szabad helyet kerestem. Kettő volt. Az egyik hely Kris és Stella között volt. A másik pont szemben Domi és Tami között. A tegnap este után úgy gondoltam, hogy lehuppanok Kris és Stell közé.
- Sziasztok. - intettem mindenkinek.- Rá ér később a köszöntés.
- Hogy aludtál? - fordult felém Kris.
- Jól.
- Akkor jó. - nyomott egy puszit az arcomra.
Abban a pillanatban ezer és még több pillangó lepte el a gyomromat. Olyan vörös fejem lehetett mintha piros temperát kentek volna rá.
- Gyerekek. Választottatok? - lépett mögém anyu.
- Igen. - kiáltott fel Norbi.
- Rendben akkor felveszem a rendelést. - vette elő a kis noteszét anyu.
Mindenki sorolta a kívánt ételt.
- És te, Regina? - nézett rám anyu.
- A szokásosat. - mosolyodtam el.
- Rendben. Akkor hamarosan érkezik az ebéd. - szaladt el anya.
Ott mindenki egyszerre kezdett el beszélgetni. Blanka velem szemben éppen Tamival beszélgetett. Stella Dorkához fordult.
- És milyen tizenötnek lenni? - nézett rám Kris.
- Átlagos. Semmi nem változott. - vontam meg a vállamat és felé fordultam.
Pár percig csak néztem és ő is engem. Majd közelebb hajolt és megcsókolt. A csók közben arra lettem figyelmes, hogy fokozatosan beállt a csend. Hirtelen elkaptam a fejemet és Blanka felé néztem. Vigyorgott. De ahogy körbenéztem, hát mindenki minket nézett. Voltak döbbent szempárok. Valaki örült. És majdnem sírt. Domi. Félve néztem felé.
- Itt a leves. - lépett ki anya a dupla szárnyú ajtón.
- Kaja!!! - kiabálta Simon.

A nap további részében nem történt nagyon semmi. Kris már nem közeledett délután. A kommunikációnk is megszűnt. Mindenki elvolt. Én vagy Stellával vagy Blankával beszélgettem.
- Na emberek. - állt fel Ricsi. - Anyám újraházasodik. Őszi szünetben lesz az esküvő és mindenki megvan hívva.
- De akkor már hideg van. - szólt közbe Simon.
- Igen ez igaz. De nem itt lesz. A csávó aki a nevelő apám lesz amerikai aki két éve van itt. Azt akarja, hogy az egyik bahamai szigeten legyen megtartva. Aztán meg azt mondta azt hívok akit akarok... Mindenkinek fizeti a repülő jegyet. - ült le.
- Az nagyon zsír! - ugrott fel Benji.
- Szóval ez a programotok. Mindenki jön! - zárta le a témát Ricsi.
- Akkor ajándékozzunk! - pattant fel Blanka és megkerülte az asztalt.
Amíg ő körbejött én felálltam.
- Tessék! Boldog szülinapot. - nyomott egy kis dobozt a kezembe és megölelt.
- Köszönöm.
- Naaaaa... Nyisd ki!! - ugrált.
- Jó. - nyugtattam le.
- Úristen de szép! - emeltem ki a dobozból egy nyakláncot.
- Tudtam, hogy tetszeni fog. - válaszolta.

Mindenki sorba jött ki hozzám. Kaptam könyvet és nyakláncot is. De a legjobb ajándékot Bazsitól kaptam.
- Tessék. Boldog szülinapot. Remélem tetszik. - nyújtott felém egy táskát.
- Köszönöm. Ú ez mi? - nyúltam bele a táskába.
Egy felsőt húztam ki amin én és Bazsi voltam. De karika túra képében.
- Ez nagyon jó. - ugrottam a nyakába.
- Bíztam benne, hogy majd tetszik neked.
- Kris te jössz. - szólalt meg Dorka.
- Nem ő már tegnap ide adta. - legyintettem.
-Tessék. Még egyszer boldog szülinapot. - nyomott a kezembe egy kis csomagot.
- Nem. Ezt nem fogadhatom el. - nyújtottam felé.
- Tartsd meg. - motyogta.
- De...
- Mondom a tiéd. - mondta idegesen.
- Most mi bajod? - léptem oda hozzá.
- Semmi.
- Persze. Akkor nem így viselkednél. - léptem még közelebb hozzá.
- Mondom semmi. - lökött odébb majd kiment az étteremből.
- Ez meg mi volt? - kérdezte Blanka akinek nekicsapódtam.
- Én nem tudom. - válaszolta Domi.
- Jól vagy? - lépett oda hozzám Bazsi.
- Persze. - válaszoltam halkan.
- Lassan megyünk. Vagy már mehetünk? - jött oda anya.
- Mehetünk. - mondta Blanka.
- Oké akkor itt hagyom Dávidot, hogy rakjon rendet.
- Jó mi kimegyünk kocsihoz. - szólaltam meg.
- Akkor sziasztok. - mondtam mindenkinek mikor kiléptünk az ajtón.
Kris az épület sarkánál állt a telefonjával a kezében.
- Oda megyek. - néztem felé.
- Rendben, de vigyázz. - simította meg a vállamat Bí.
- Meglesz. - néztem rá, majd elindultam.
Nem jutottam nagyon a közelébe, mert teljesen lefagytam mikor megjelent Zsanett. Ahogy a nyakába ugrott és utána belekarolt. A sírás fojtogatott. Mi lett vele? Néhány órája még velem csókolózott. Erre most idehívta ezt a szőke tökélyt. Megszakad a szívem. Én csak lehajtottam a fejemet. Kitört belőlem a sírás. Majdnem össze estem. A szerencsém az volt, hogy Domi még ott volt és éppen elkapott. Anyát marta az idegesség, apa hát valójában nem tudom, hogy ő mit csinált.Domit hazavittük aztán pedig hazamentünk. Engem képletesen Blanka felcipelt a szobámba. Ott lerogytam az ágyra és sírtam.
- Nem bontod ki, hogy mit kaptál tőle? - nyújtotta felém a kis csomagot.
- Hát jó. - motyogtam.
A kis kék szalagot leszedtem róla majd kicsomagoltam. Egy ékszer doboz volt benne. Amikor kinyitottam egy balerina kezdett el táncolni zenére. Gyönyörű.
- Ez nagyon szép. - ült le mellém Bí.
- Az. - mondtam.
Ott bámultam a kis dobozt és benne a táncoló lányt.
- Az ott mi? - nyúlt bele és Bí és kivett belőle egy cetlit. - "Olyan mint te, tökéletes". -olvasta fel.
- Úristen. - mondtam majd kitört belőlem a sírás.
- Nyugi. - vette ki a kezemből Blanka a dobozt majd megölelt. - Minden rendben lesz. - simogatta a hátam.
- J-j-jó. - nyögtem ki.

Egy darabig sírtam majd elmentem fürdeni. Befeküdtem az ágyamba, de aludni nem tudtam. És még most sem tudok. Szerintem jobb lenne, ha már el se aludnék. Lassan hat óra. :(

Szeptember 20. Szombat

Elő szülinapi buli. Mondjuk semmit nem tudtam róla szóval meglepi volt.
Reggel a szokásos időben keltem fel. kibotorkáltam a fürdőben és ott találtam Blankát.
- Te hova? - dörzsöltem meg a szememet.
- Randizni megyek Domival. - válaszolta.
- Komolyan? - ébredtem fel most már teljesen.
- Igen reggel küldött sms-t. - mutatott a telefonjára ami ott hevert a mosógépen.
- Segítsek valamit? - érdeklődtem.
- Már nem kell. Már csak a cipőmet felveszem és megyek is. - nézte meg magát utoljára a tükörben majd felém fordult.
-Nyugi csinos vagy! De menny mert elkésel. - öleltem meg.
- Oké akkor szia. - nyomott nekem egy puszit és már szaladt is.
Egyedül maradtam. Anyu társaságát próbáltam elkapni de éppen új recepttel kísérletezett így nem zavartam. Régi tanulság, ilyenkor nem jó ötlet zavarni. Apu dolgozik. Tényleg magamra maradtam. Úgy gondoltam felhívom Stellát hátha ráér.
- Szia. - köszöntem mikor felvette.
- Mondd gyorsan.. Dolgom van. - hadarta idegesen.
- Minden rendben? - kérdetem.
- Ennyit akartál? - emelte fel a hangját.
- Nem.. Nem lényeg mivel elvagy foglalva.
- Rendben szia. - tette le a telefont.
Fura volt. De biztos fontos dolga van. Bepróbálkoztam Edinél hátha nincs semmi dolga. Tévedtem.
- Szia. Mit csinálsz? - kérdeztem.
- Szia. Éppen most megyek új dobverőt venni Olival.
- Á értem. Akkor mindegy.
- Bocsi.
- Semmi baj. - sütöttem le a szememet és leraktam.
Nem akartam tovább zaklatni senkit így inkább leültem az ágyamra és elővettem  a Hervadást. Hihetetlen de ökor néztem rá az órámra. Bő öt óra alatt kiolvastam. Taps nekem. Rekordot döntöttem. Tegnap vette nekem anya és most kiolvastam. Rá egy fél órára megbántam, hogy kiolvastam mert olyan látványosan szenvedtem, hogy nem tudtam, hogy hol üljek feküdjek és milyen zenét hallgassak. Körülbelül hat óra körül anya bejött a szobámba.
- Mit csinálsz? - állt meg az asztalom mellett.
- Szenvedek. - sóhajtottam.
- Úgy gondoltam, hogy holnap kapod meg de úgy látom jobb ha ma. - mondta és megfogta a kezemet.
- Hova megyünk? - kérdeztem.
- Gyere. - válaszolta egyszerűen.
Útközben "felvettük" apát a konyhában és kimentünk a kertbe. Apa besietett a hátsó ajtón a garázsba majd nemes egyszerűséggel kitolta azt a bmxet amit meg akartam venni.
- Úristen köszönöm. - fordultam oda anyához aztán pedig odarohantam apához.
- Hagyunk, hogy kipróbáld! - mondta anya és apával együtt bementek.
- Oké. - mondtam és már fel is ültem rá.
Nagyon fura volt, hogy inkább állni lehet mint ülni de nagyon tetszett. Körülbelül egy tíz perce ülhettem a bmx-en amikor sms-t kaptam. Kissé megijedtem mikor megláttam "Domiéknál kigyulladt a ház! Siess!". Kissé óvatlanul de ledöntöttem az ajándékomat és felrohantam a szobámba. Felkaptam egy rövid gatyát a a szürke a félvállas felsőmmel és a vans cipőmet felvettem. Anyáéknak mondtam, hogy majd jövök de sürgős és megtámadtam a kertet. Felpattantam a bmx-re és már száguldottam is. Kettő perc alatt oda értem. Nem láttam sehol tűzoltót és füstöt sem így nem tudtam, hogy most akkor mi van.. Letámasztottam a kerítéshez a bicajt és berontottam a házba.
Amikor megpillantottam a sok embert nem tudtam mit mondtak vagy egyáltalán most mi van?
- Boldog elő szülinapot!!!! - kiabálta mindenki egyszerre.
- Úristen. - kaptam a szám elé a kezemet. - Köszönöm. - lábadt könnybe a szemem.
- Bocsi a fedő storyt de nem volt jobb. - ölelt meg Bí.
- Köszönöm. - kezdtem el sírni.
- Boldog szülinapot! - lépett oda mellém Kris.
- Köszönöm. - ölelt meg őt is.
- Tessék. - adott át nekem egy kis ajándékot. - Nem tudtam várni holnapig. - válaszolta.
- Mi ez? - forgattam a  kezembe.
- Bontsd ki. - nézett rám.
Leültem a kanapéra és kibontottam. Egy könyv volt az.
- Már mióta keresem ezt a könyvet. - néztem fel.
- Tudom. Blanka mondta, hogy átkutattál érte egy csomó oldalt. - mosolygott.
- Köszönöm. - mondtam neki.
- Alap. - karolt át.
- De ezt mikor hoztátok össze vagy, hogy? - kérdeztem.
- Nem voltam randin. Végig itt volt mindenki. Stella és Edi is. Ezt csináltuk. - felelte.
- Ti kis ravaszok. - néztem körbe.
- Ez a te estéd! És holnap a te ebéded lesz. - mondta Kris.
- Ebéd? - néztem rá.
- Holnap az anyukád éttermében hivatalosan ünneplünk meg.
- De jó. - mosolyogtam rá.
- Ú képzeljétek megkaptam a szüleimtől az ajándékomat. - jutott eszembe.
- Az zsír! Mi az? - nézett rám Benji.
- Gyertek. - álltam fel és elindultam ki.
- Na ne!! - kiáltott fel Domi.
- De!! Megkaptam. - kezdtem el ugrálni.
- Ha megtanulsz egy trükköt beveszünk a csapatba! - csapott a hátamra Kris.
- Oké! - nevettem el magamat.
- Na most már mennyünk be mert jön a torta! - kiabálta Ricsi.
Megettük a tortát aztán olyan hajnali egy felé kezdtek szállingózni az emberek. Végül a rendőrség vetett véget a bulinak. Az volt a durva, hogy mindenkinek felhívták a szüleit. Oké én nem kaptam szidást mivel anyu azt mesélte, hogy éppen neki is ilyen volt a tizenötödik szülinapja. Domi anyukája elintézte a rendőröket telefonon és mindenki elindult haza. Domi elkísérte Blankát haza vagyis tényleg haza mert valamit elakart hozni így ők együtt elmentek és engem pedig Kris kísért haza.
- Még egyszer boldog szülinapot. - mondta legalább tizedszerre.
- És megint köszönöm. - néztem rá az órámra. - Pontosan egy perc múlva születek meg. - néztem fel.
- Három óra tizenkilenc perckor? - nézte meg a telefonját.
- Igen. - mosolyodtam el.
Körülbelül pár másodpercig néztük egymást majd... Odalépett hozzám és megcsókolt. Ez most nem pár másodperces volt. Több, legalább egy perc volt. Aztán elkaptam a fejemet mert egy hatalmas úristent hallottam.
- Ö izé.. - kaptam a kezemet a fejemhez.
- Na jó inkább mennyünk. - fogtam meg a másik kezemet Blanka.
- Szia. - tátogtam és hátraintettem Krisnek.
Berángatott a házba majd fel a szobába.
- Hogy történt? - kérdezte.
- Hát...- kezdtem el a mesélést.
Elmondtam neki olyan részletesen amennyire csak lehetett. Eléggé megörült mert állítása szerint most összejöttünk. Valahogy én kétlem. A múltkor is ez volt. Nem baj ő beleéli magát én nem. Legalább nem fog fájni a csalódás, annyira. Blanka hamar kidőlt, viszont én még elemembe voltam így elkezdtem olvasni. Nagyon tetszik eddig A leszármazott. Inkább alszok mert nem akarom most elolvasni az egészet. Meg amúgy is. Már öt óra. Holnap pedig ebédelni megyünk. Alszok.